A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

így gondolkodom én, azért nem csűrtem csavartam a dolgot, hanem kimondtam kereken, hogy szándékom követté lenni, ha megválasztotok, atyámfiai. Miért óhajtom épen azt, hogy ti válasszatok meg követnek? azért, mert ez a föld, amellyen ti laktok, ez a szép Kis-Kunság az én szülőföldem, s bármilly közel áll az ember szivéhez az egész haza, még közelebb áll az a hely a hazában, ahol született. Megnyerem-e bizodalmatokat vagy nem? azt ti tudjátok és az isten ... nem becsülöm túl magamat, nem akarok dicsekedni, de isten szent úgyse tehetségemhez képest tettem annyit a hazáért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek. Olvassátok el azokat a könyveket, amellyeket írtam, jó rakás ; abból meg fogjátok látni, mennyire szerettem mindég a népet és pártját fogtam és küzdöttem érte. Könnyű most a nép barátjának lenni, most, mikor a nép az úr a hazában és a világon, de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor azt még parasztnak hiták és megvetették, s engemet szinte megvetettek és keserűségekkel illettek, mint a nép pártfogóját. En fáradozásaimért egy jutalmat kívánok, azt a jutalmat kívánom, hogy ollyan helyre állítsatok, ahol értetek tovább is fáradozhassak, s ahol tán többet használhatok nektek, mint eddig használtam. Szükségesnek láttam ezeket elmondani magamról a végett, hogy némiképpen megismerjetek, hogy legalább tudják, ki és mi vagyok, akik még nem tudták. Azt, hogy az ember így nyilvánosan beszélget magáról, talán néminemű orczátlanságnak lehet nevezni. Jól van nevezzétek orczátlanságnak, vagy aminek tetszik, de tudjátok meg: a magam hasznáért soha senki előtt sem szólnék egy jó szót se, s ha most itt az orczátlanságig vetemedtem, ezt azon szent czél elérésének óhajtásából tevém, hogy a hazának szolgálhassak ... ha ez a törekvés bűn, úgy itt a szemem, köpjetek bele, itt a fejem, kövezzetek meg. Ha valaki csakugyan dicsekedésnek veszi előbbeni szavaimat, ám vegye; megengedem hát, hogy ollyan pimasz voltam, hogy hetvenkedtem, de ollyan alávaló sohasem voltam, nem is leszek, hogy akárkinek is hízelkedjem. A legjobb alkalmam volna rá, most megszerettetni magamat veletek az által, ha az egekig magasztalnálak benneteket, hogy ti kunok, ti illyen meg illyen dicső, páratlan, hasonlíthatatlan remek emberek vagytok. Ha én ezt amúgy hosszan kacskaringósan kikanyargatnám, tudom, nem esnék rosszul egyikteknek sem, sőt közületek többen megsimítanák a bajszukat és a hajukat, s azt mondanák: „ejnye, mégis derék ember ez a Petőfi, tegyük meg követnek." Hanem azt korán sem várjátok, hogy én titeket magasztallak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek vagy eddig legalább nem voltatok. Marczius 15-kéig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyái alázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőhöz, mint az utósókhoz. Gondoljatok csak vissza arra a Szluha kapitányra, hogy süvegeltétek, hogy csúsztatok másztatok előtte. Ah, ha eszembe jut, még most is szégyenlem magamat a ti nevetekben. A zsidók hajdan Mózes idejében az isten helyett egy arany borjút imádtak, de ti még lejebb sülyedtetek, ti egy ólom szamarat imádtatok.