A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

DOKUMENTUMOK

PETŐFI SÁNDOR: A KIS-KUNOKHOZ Polgártársaim és hazámfiai! hazámfiai nemcsak mint magyarok, hanem úgy is mint kunok, mert Kis-Kunságban születtem. Úgy hiszem emlékeztek még arra az alacsony köpczös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket árendálta; az az én apám. Nem gondolnám, hogy őtet egészen elefelejtettétek volna, mert hiszen akkor, mig itt lakott, minden becsületes ember szerette őtet közületek, minthogy a becsületes emberek szeretik egymást. De én rám nehezen fogtok emlékezni, én még gyermekkoromban elszakadtam közületek, s azóta csak nagyon ritkán juthattam ahhoz az örömhöz, hogy kedves szülőföldemet meglátogathattam. Ennél fogva, nem mervén bízvást reméleni, hogy köztetek szószólóm akad magam vagyok kénytelen a szószóló lenni magamért. Igazság szerint nem is magamért, hanem ti értetek szólok, legalább azon jó szándékból, hogy előmozdítsam a javatokat. Én szerszámnak ajánlom magamat a ti kezeitekbe, semmi másnak. Magyarország az utóbbi időben sokat tett, de még korán sem tett meg mindent arra, hogy boldog és szabad legyen . . . mert minden nemzetnek ez a két fő czélja : boldogság és szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt, most már le van vágva, és föl van deszkákra fürészelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle, az a dicső asztal, mellyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és szabadság. Amint mondám, Magyarország gyalulatlan deszka, ti most meg akarjátok gyalulni, jól van, én ajánlom magamat a ti kezeitekbe egyik gyalunak. Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót, és nem esett rajtam csorba. — Ennek a czifra beszédnek egyszerű értelme az, hogy közeledik az országgyűlés, az országygyűlésre követeket kell választani... ha engemet megválasztotok követnek, én azt dicsőségemnek fogom tartani, ti pedig úgy hiszem, nem vallotok velem sem kárt sem szégyent. Ez elég világosan van megmondva, minden ember megértheti, sőt némelylyek tán azt fogják rá mondani, hogy nagyon is világos. Meglehet, de nem tehetek róla. Már az a jó vagy rossz szokásom meg van, amint vesszük, hogy mindig őszintén és himezés hámozás nélkül szoktam beszélni. Abban a pillanatban vágnám ki nyelvemet, amellyben nem úgy szólna, mint szívem érez. Egyébiránt ha az őszinteség hiba, úgy az nem az én hibám, hanem az egész magyar nemzeté, melly őszinte volt a világ teremtése óta, és én, megvallom, nem akarok jobb lenni nemzetemnél, azt akarom, hogy legyenek meg bennem a magyar nemzet jó és rossz szokásai egyiránt, legyek tetőtől talpig magyar.