A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt

iparost vettek nyilvántartásba, akik a lakosságnak csak 3,8%-át képezték. Még kirívóbb Kecskemét lemaradása, ahol a 417 iparos a lakosságnak csupán 1,2%-át jelentette. Az érseki központ feltétlenül hatott az iparosodásra Kalocsán, ahol lényegesen magasabb az arányuk: 4,3%.

14 Kétségtelenül jellemző volt egy település igényeire, hány féle mesterség űzőjét tudta folyamatosan munkával ellátni. Míg Szegeden 62, Baján 55 féle mester volt található, Kecskeméten csak 42, Kalocsán pedig 30 féle iparos tudott tartósan megtelepülni.

15 A hagyományos céhes kézműipar mellett egyre jobban magára vonta a figyelmet a mezőgazdasági feldolgozóipar néhány ága. A rohamosan növekvő lakosság ellátását szolgálták a mezővárosokban mindig is jelentős számban lévő szárazmalmok, amelyeket a XVIII. század végétől egyre nagyobb arányban váltottak fel a szélmalmok, a Duna mentén pedig a vízimalmok. A szőlő- és gyümölcstermesztés arányainak növekedésével csaknem párhuzamosan nőtt a szeszfeldolgozó műhelyek és az ecetgyárak száma. A kapásnövények és a repce termelésének szélesebb körűvé válása során az olajütők lettek olyan jelentősek, hogy a mezővárosi statútumoknak kellett szabályozni 2. Módos gazda tanyája és legelője cserénnyel a kecskeméti pusztákon 14 Bácskai—Nagy: 1984. 323—325. 15 Uo. 331—332.