A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - I. A forradalom előtt

szőlő- és gyümölcstermelés honosodott meg. A központi hatalmi szervek és a helyi magisztrátus minden tiltása ellenére a tanyán történő letelepedés egyre tömegesebbé vált. A század derekán már a lakosság jelentős hányada a falvaktól, városoktól távolabb lévő gazdasági üzemét, területét állandó lakhelyéül is kiépítette, ahol a növénytermesztés és az állattartás sajátos egységét tudták kialakítani.

11 Hasonló folyamat indult el a kiskun településeknél is. Kalocsa térségében és a Duna mentén a különböző kapás növények kultúrája kezdett kibontakozni. A munkahelyen való folyamatos jelenlét szükségessége ezen a tájegységen belül a szállások rendszerét hozta létre. Bácska talaja és éghajlata mindenekelőtt a gabonatermelésre, majd később a különféle kapásnövények termesztésére vált igazán alkalmassá. Mivel a feudális viszonyok a települések többségében csaknem változatlanul fennmaradtak, a gazdálkodás szintje viszonylag alacsony maradt, a még mindig szűkös piaci lehetőség, a szállítást könnyítő utak hiánya erőteljesen fékezte az árutermelés fejlődését. Bár a paraszti háztartások egyre nagyobb hányada kapcsolódott be a fokozatosan többrétűvé váló árucserébe, csak a közlekedés terén szerencsésebb települések tudták számottevően növelni és állandósítani forgalmukat. A lakosság többsége csak a termények kisebb hányadát kitevő gabona és bor, a még szerényebb mennyiségű húsáru, valamint az évtizedek óta csökkenő mennyiségű élő állat révén tudott kapcsolatot teremteni a távolabbi piacokkal. A jobbágyfalvakban, de még a mezővárosokban is különféle használati tárgyak jelentős hányadát még mindig a háziipar keretében hozták létre. Bár a békés évtizedek, majd a napóleoni háborúk konjuktúrája, a reformkornak a gazdaságot is érintő pezsgése révén nőtt azon rétegek aránya, amelyik a céhes ipar egyre rendszeresebb megrendelője lett, ennek ellenére még a század dereka táján is az ország iparilag egyik legelmaradottabb térsége ez.

12 Még a jelentősebb mezővárosok céhei is csaknem kizárólag a helyi igények kielégítésére korlátozták tevékenységüket. Bár Kecskeméten és Baján sok száz mester működött a több tucatnyi mesterségen belül, egyetlen olyan ág vagy foglalkozás sem alakult ki, amely más településeken is nevezetessé tette volna ezeket a városokat vagy azok iparát. A mezővárosi céhek lényegében megmaradtak a közvetlen szolgáltatások területein. Sem manufaktúrák, sem a piacra történő termelés szélesebb körű és szisztematikusabb formái nem lelhetők itt fel. Ez alól valójában még a viszonylag sok településsel kapcsolatot tartó Baja sem kivétel.

13 E vidék céhes iparának viszonylagos fejletlenségét jól érzékelteti az alábbi néhány adat is. Míg 1828-ban Szegeden 1443 iparűzőt tartottak nyilván, amely az összlakosság 4,5%-át alkotta, Baján 555 11 Kubinyi—Vahot: 1853. A tanyákkal kapcsolatosan: Für Lajos: 1983. 18—19. és Romany Pál: 1973. 5., 6., valamint Szabó István: 1960. 12 Eperjessy Géza: 1967. 39-40., ill. 67. 13 A helytörténeti feldolgozások és egy-egy részterület átfogó elemzésének hiányában a tíz kötetes Magyarország története is alapvetően a Bácskai—Nagy 1828-as feldolgozását veszi alapul.