A mai Bács-Kiskun megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején (Kecskemét, 1988)

A MAI BÁCS-KISKUN MEGYE A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJÉN — Iványosi-Szabó Tibor - IV. A szabadságharc megszervezése és sikerei

szári vezérőrnagy felszólítását ezzel hárították el: „. . . tisztelettel tudósítjuk, miszerint a katonai élelmezés kiszolgáltatásáról maga a tekintetes Pest megye szokott gondoskodni, s a tisztelt megye által városunkra kivetett élelmezési mennyiséget már régen kiszolgáltattuk . . ,"

313 Ez az állítás igaz volt, de nem a császári, hanem a magyar hadsereg kapta azt meg. Amikor pedig Széki József királyi biztos 400 előfogatos kocsit rendelt Ceglédre, azzal hárították el a teljesítést, hogy a lakosok többsége 9—10 mérföldnyire lakik a várostól, így azokat nem tudják előállítani.

314 Március végén, amikor Babarczy királyi biztos az adót követelte, számadásokkal igazolták, annyit fizettek 1848-ban, hogy a megyei házi pénztárral szemben a városnak vannak követelései. A császári katonák elszállásolása és élelmezése egyébként is olyan teher volt, ami meghaladta a város adóját. Tehát a város nem fizet.

315 A különféle élelmiszerek és takarmány szállítása elől is több esetben el tudtak zárkózni. Március 26-án a tanács arra hivatkozott levélben, hogy a Ceglédre élelmiszert szállító szekereket Nagykőrösnél 400 fős magyar csapat rabolta el.

316 Ezt az eljárást mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy császáriak a Duna-Tisza közének csak az északi karéját szállták meg, a többi terület amolyan „légüres teret", „hatalmi vákuumot" képezett, amelyen belül inkább a császári pártnak volt alkalma a maga fennhatóságát érvényesíteni. Ilyen felemás szituációban a jászkun városok is igénybe vették a különféle jogi ravaszkodást annak érdekében, hogy el tudják hárítani a császári csapatokkal szembeni engedelmességet. Amikor Kecskemét város pecsétjével levél érkezett Félegyházára a császáriaktól, a következő indoklással küldték viszsza: „Miután ezen város a mai napig a magyar kormány alatt áll, ennek legszigorúbb rendeletei által pedig minden császári tábor s katonasággali érintkezés hazaárulás bűne alatt tilalmazva volna, a bemutatott levél, melly egyébiránt külső alakjára nézve is amennyiben nem az illető katonai parancsnokság, hanem Kecskemét várossá pecsété alatt küldetett, hijanyósnak és fogyatékosnak találtatik, — felbontatlanul átküldeni határoztatott."

317 Ugyanígy jártak el a hazaárulóvá vált Szentkirályi Móric, jászkun főkapitány levelével is, amit Illési János kormánybiztoshoz továbbítottak.

318 Amikor pedig Kiskunhalason a meghódolás kényszere csaknem parancsoló vá vált, úgy döntöttek: „. . . a jelen zavarteljes körülmények következtében ingerült állapotban lévő nép is, az elöljáróságot ne talán szenvedő káraiért, mint ezek közvetlen szerzőit ne okolja . . az okszerű politica útján csak annyit kellene kimondani, hogy igen is gyáván elfutni, s meghódolni a császári seregeknek nem fogunk . . ."

319 313 IV. 1604. III. 208. 314 IV. 1604. IV. 14. 315 IV. 1604. IV. 50. 316 IV. 1604. IV. 55. 317 V. 141. A. 1. 97—98. 318 V. 141. A. 1. 104. 319 V. 240. XLVI. 186—187.