Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

Előszó - Szabó Sándor: Kiskunfélegyháza 1944—1945-ben

patok felvonultak az ellenség további üldözésére. Felállították a különböző katonai parancsnokságokat, hivatalokat. A város polgári igazgatását azonban egyenlőre még senki sem intézte. A hivatalok nyitott ajtókkal, elhagyatva, üresen állottak, az üzletek lezárva s a legszükségesebb dolgok sem álltak a város lakóinak rendelkezésére. A parasztság egyelőre elhúzódott a tanyákon. A városba jönni még nem merészkedett. Az utcákat az akna szaggatta fel — és kőtörmelék, a robbanások által összezúzódott kirakat — és ablaktáblák üvegcserepei borították. A főutcán, a Tóth patika előtt napokig hevert egy ló oszlásnak indult teteme. Egy-két emberi hulla is található volt még az egyébként néptelen utcákon. A törmeléket, szennyet el kellett takarítani. A hullákat el kellett temetni. Az életet, a város vérkeringését meg kellett indítani. A zavarban halászó, felelőtlen elemek már az első órákban működni kezdtek s félő volt, hogy a hivatalok, az üzletek berendezései, értékei fosztogatók, tolvajok kezén kallódnak el. Rendet, biztonságot kellett teremteni. Ezt a rendet, biztonságot megteremteni, a város gazdasági, hivatali, igazgatási munkáját elindítani, megkezdeni, már a szovjet csapatok bevonulását követő első órákban a városunkban levő, mindeddig illegálisan működő kommunista elvtársak vállalkoztak, akik bevonták a munkába mindazokat, akik múltbeli magatartásukkal, baloldali gondolkodásmódjukkal bizonyságot tettek arról, hogy alkalmasak a felszabadult új élet megindítására, a legális kommunista párt megalakítására, s ezen keresztül a város irányítására. 1944. október 27-én, a reggeli órákban Bakodi Béla elvtárs lakásán találkoztak Kukella Sándor, Haracsi Mihály elvtársak, majd Bakodi elvtárs felkereste Kürtösi Istvánt, aki viszont Eszik István elvtársat értesítette. Ezek az elvtársak tettek rendbe egy szobát az ódon kisvárosháza épületében, ahol megbeszélték a legközelebbi tennivalókat. Ez a szoba lett ezekben a napokban az újraéledő város szíve, s egyben a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének szülőhelye. Itt kezdtek hozzá a kezdeményező elvtársak a szervezés, mozgósítás hatalmas munkájához. A következő napokban, ezeknek az elvtársaknak a mozgósítása során itt csatlakoztak elsőként: Romhányi József, Romhányi István elvtársak, Petrovics István elvtárs és felesége, Kovács István, Kohut Béla, Drahos László, Nagy László. Kanyó János, Kanyó Sándor és Kónyár György elvtársak. A közigazgatás és, oktatás beindítása végett kapcsolták be dr. Csányi Sándor, Horváth Mihály városi tisztviselőket és Iványi Pál tanárt. Ezek az elvtársak vetették meg a helyi pártszervezet alapját 1944. november 3-án. A pártszervezet elnökévé engem, titkárává Haracsi Mihályt választották meg. Szinte napok alatt megnőtt ez a tábor. A helyi munkásmozgalom tagjai, a szocialista párt, a kisgazda párt baloldali gondolkodású emberei sietve csatlakoztak a kommunisták most már legális szervezetéhez. Már a következő napokban tevékenyen bekapcsolódtak a munkába: Csányi Péter elvtárs, aki az első összeköttetést közvetítette és tolmácsolta a szovjet városparancsnokság és a pártszervezet között. Bokros Sándor elvtárs, aki zengő baritonjával lelkesített munkára, harcra bennünket, s akit azóta már el is temettünk, el is gyászoltunk, de soha el nem felejtünk. Az első napokban jöttek mindazok a harcosok, akik már régen sóvárogva várták a szabad zászlóbontás napját. Benépesült a kisvárosháza kopott, öreg épülete s jöttek sorban: Báthori József, Tenyéri András, Tarjányi József, Tarjányi Mihály, Pozsár János, Pallagi Imre, Tóth István, Tóth Miklós, Sikár János, Simo-