Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

Előszó - Szabó Sándor: Kiskunfélegyháza 1944—1945-ben

Végül október 22-én (vasárnap) hajnalban megszállták Félegyháza külső területének egy részét. Reggelre előnyomultak a város délkeleti oldalán elterülő közeiszőlőkig. Itt védőállásba helyezkedtek és délelőtt 9 órakor elkezdték a harcot a városban rejtőzködő német és kevés számú magyar egységek ellen. A lakosságot igen megrémítette az első tüzérségi belövés, amely a városháza és a Hollósi cukrászda előtt csapódott be. Ez volt az első nehéztüzérségi belövés, mely halálos áldozatot is követelt. A város felszabadításáért folytatott harc 22-ón este 10—12 óráig tartott. A németek az erős szovjet csapatok támadásával szemben kénytelenek voltak a várost feladni. Még aznap éjjel ki is vonultak a városból. Az ostrom ideje alatt 176 polgári személy vesztette életét. Eszik Eva A szabadság születése című cikkéből. Petőfi Népe, 1965. ápr. 1. 7. 1954. október 24. Drahos László MKP elnök visszaemlékezése a kiskunfélegyházi Kommunista Pártszervezet megaleikulására, 1944. október 23—1945. elejéig. Tisztelt Taggyűlés ! Kedves Elvtársak ! Nem könnyű feladat régmúlt események elfogulatlan hiteles históriamondójának, elfeledett nehéz harcok hű krónikásának lenni. Mégis engedjék meg az Elvtársak, hogy elmondjam, és emlékeztessem az Elvtársakat, hogyan, milyen körülmények között alakult meg, s mint kezdte munkáját kereken tíz esztendőnek előtte városunk annyi hősi küzdelmet, annyi kemény csatát vívott kommunista pártszervezete. Esetleges téves magyarázatok elkerülése végett előre kell bocsátanom, hogy több otyan név is szerepel az események ismertetésében, akik különböző okok miatt már nem tagjai Pártunknak, a történeti hűség kedvéért azonban meg kellett őket említeni. Az egész 45-ös tagságot felsorolni viszont lehetetlenség volt, s ha netán valaki az elsők közül kimaradt a felsorolásból, az ne vegye azt mellőzésnek, annál inkább sem, mert a múlt felelevenítése csupán emlékezetből történt, semmi írásos adat nem állott ahhoz rendelkezésünkre. De lássuk, hogyan is kezdődött pártszervezetünk története : Egy évtizeddel ezelőtt, a történelem egyik legigazságtalanabb, elnyomó, hódító célú háborújának, a német fasizmus által a Szovjetunió ellen megindított rablóháborúnak úgyszólván utolsó akkordjai zengtek városunk falai felett. Az elnyomás, a fehérterror hosszú éveinek végét jelző kétnapi ágyúdörej és aknaropogás után, egy szürke őszi hajnalon, az átélt tengernyi félelem és rettegés után kisütött városunk felett a szabadság sokunk által sóvárogva várt, diadalmas napja. A Nagy Honvédő Háborúját vívó, győzelmes Vörös Hadsereg — 1944. október 23-át történelmi nappá avatva számunkra, — felszabadította városunkat. A város vezetői és a front mögött vitézkedő urai már napokkal előbb elmenekültek a városból. Az emberek a nyolcnapos ostrom után — amely egyébként az épületekben súlyos áldozatot követelt — egyelőre csak szórványosan mertek előjönni házaikból és a bunkerokból, ahová az ostrom elől menekültek. A szovjet csa-