Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

Előszó - Szabó Sándor: Kiskunfélegyháza 1944—1945-ben

E cél érdekében az önkormányzatot felszámolták és centralizálták a közigazgatást, az intézkedési jogot a városi polgármesterek és a járási főszolgabírók kezébe adták.

1 A front közeledtével különleges közigazgatási szabályokat léptettek életbe az ún. hadműveleti területeken. Itt a polgármesterek fölé még ,, hadmű műveleti kormánybiztost"-t állítottak.

2 E különleges rendszabályok a Duna—Tisza közén 1944. október 1-én léptek életbe? Területünk hadműveleti kormánybiztosa dr. Kathona Mihály kiskunhalasi polgármester lett.

4 Egyik legelső rendeletével felfüggesztette az iskolai tanítást a hadi állapotra való tekintettel (1. tszámú irat). A végső ellenállás céljait szolgálta az utolsó tartalékok mozgósítása, ennek érdekében elrendelték a nemzetőrségek megszervezését.

5 E rendelkezés alapján Kiskunfélegyháza polgármestere október 12-én polgárőrséget állíttatott fel a városban (2. számú irat). Közben a 2. Ukrán Front csapatainak október 6-án megindított támadása jelentős eredménnyel járt, mert október 8-án többek között felszabadították Szentest és Hódmezővásárhelyt.

6 Nagy riadalom tört ki a városban, október 9-én jelentette a rendőrkapitányság, hogy a ,,. . . honvédcsapatok a csongrádi hidat felrobbantották. A csapatok visszavonulóban vannak. . . A kapitányság utasítást kapott, hogy eltávozás esetén Kecskeméten csatlakozzanak az ottani kapitánysághoz."

7 Később a ténylegesen elmenekült rendőr tisztikar visszatért állomáshelyére, sőt az őrszemélyzet létszámát is megnövelték. (5. számú irat.) Október 9-én a 18. szovjet harckocsi hadtest, élén a 297. hadosztállyal, Csongrádtól északra átkelt a Tiszán és egyik ezredük Tiszaújfalu és Alpár irányába hatolt előre. Itt azonban ellentámadást kaptak és Csongrádig visszavonultak.

8 A szovjet csapatok időleges visszavonulása után intézkedett Kiskunfélegyháza polgármestere az immár elkerülhetetlennek látszó kiürítésről (3. számú irat). A magyar kormány ugyanis már szeptember 23-án elrendelte a „megszállás alá kerülő területek" kiürítését^ s ennek végrehajtásáról intézkedett a fentebb hivatkozott polgármesteri utasítás, melynek késedelmes kinyomtatását a nyomdászok ellenállása okozta {6. számú irat). A polgármester ugyanakkor jelezte, hogy a meglevő készleteket és városi iratokat, jármű hiányában nem áll módjában elszállíttatni (4. számú irat). A helyzet annál is inkább nehéz volt, mert a vasúti közlekedés és a postaszolgálat még október 15-e körül megszakadt, amint a polgármester október 17-én írta: „Sajnos távbeszélővonalat nem kapok. Levelet csak alkalmilag írhatok, s így a világról csak annyit tudunk, amennyit a rádió mond, mert hat napja postát sem kapunk. Idáig vonat sem közlekedik. . ." (5. számú irat). Ugyanebben a levélben jelentette, hogy a végsőkig helyben kíván maradni. Ezt a tervét nem valósította meg, amikor október 22-én a szovjet csapatok a város külső területeit elfoglalták, menekülni próbált, de útközben autóbaleset következtében meghalt. Mindezekből az is kitűnik, hogy városunkban — bár tudomásukra jutott —, nem hajtották végre a nyilas hatalomátvételt, ez valószínűleg nem kismértékben köszönhető dr. Pálos Károly polgár mesternek. A szovjet 46. hadsereg október 20-án kapta parancsban azt a feladatot, hogy 21-én estére jusson ki az Alpár—Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas