Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

Panaszunk nem volt hiábavaló, mert a helyzetet némileg sikerült enyhíteni. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság később a helyszínen vizsgálta ki panaszunk valódiságát. Nagy erőfeszítéssel a Kormány, mindenek előtt az oroszok megértő segítségével és az általuk adott üzemanyaggal meglehetett kezdeni a szántást. A mezőgazdaság megsegítése, a munkálatok megszervezése tekintetében a rendkívüli közgyűlésen lefektetett irányelvek szerint Tóth Dezső barátom végzett kiváló munkát, Az oroszkórházak itteni elhelyezése szükségessé tette a fokozott áramszolgáltatást. Az összegyűjthető szénkészletek elapadtak, s a gyár februártól kezdődően fával fűtött. Megkezdődött az erdőirtás Szikrában, Szentlőrincen, Ménteleken és Bugacon. Minden lehetőt elkövettünk erdőink védelmére. Persze súlyosan éreztük a kiürítés következményeit. Erdészetünknél épp úgy nem maradt egyetlen ember sem, mint a gazdasági, vagy mérnöki hivatalnál. Kalász László barátom nem győzte szárabavenni, hol pusztulnak erdőink s hova viszik a fát, Majsára-e vagy Szolnokra, gyufagyárba vagy a Hangyába. Közben adódott sok más rendkívüli teher és feladat. A közegészségügy megszervezése, a kórház elhelyezése és ellátása, a fenyegető járványok leküzdésére oltóanyagok beszerzése, a tanítás megkezdése, az iskolák elhelyezésének biztosítása, a romok és szemét eltakarítása, folytonos küzdelem a polgári lakosság számára való őrlés, olajütés kiharcolására; lehető gondoskodás hadifoglyainkról, érdekükben a Magyar Vöröskereszt életrekeltése, Romániában rekedt 79 főnyi munkáscsoport érdekében tárgyalás a külügyminisztériummal, s lassan az érintkezés felvétele a kormányzattal. Az első lépés volt Márkus Ferenc főispán úrnak Kecskeméten végzett jó munkája, majd személyes érintkezésem Erdei és Molnár miniszterekkel, akikkel hosszú éveken át azonos célokért küzdöttünk, továbbá Kecskemét iránt mindig barátságos Faraghó és szorgalmas népünk munkája iránt megbecsüléssel viseltető Takács miniszterrel. Felvettem a személyes érintkezést a miniszterelnökséggel és a Nemzeti Bankkal is. Az elmúlt hónapok során egyik legfőbb törekvésünk az volt, hogy a hadseregnek dolgozó üzemeket visszaszerezzük a polgári munka számára, megmentsük és biztosítsuk azok felszerelését. Ez részben sikerült a Platter gyárnál, folyamatban van az Első Kecskeméti Konzervgyárnál. A Schiffer gyár már a polgári szükséglet számára dolgozik. A gépgyárból elvonultak az oroszok, a gyufagyárból pedig az orosz parancsnokság engedi át a termelés bizonyos részét a polgári fogyasztás számára. A Városi Szeszfőzdében jogaiba visszahelyeztük a régi bérlőt, aki az üzem gyors megindításával, szakértelmének és munkaszeretetének újabb bizonyságát adta. Gondoskodtunk az ecetgyártás megindításáról is. Persze az eredmények elérése nem volt egyszerű. Minden üzemért és minden gépért küzdelmet kellett vívni. Ebben a küzdelemben a gazdasági élet megindításáért vívott harcban, a közigazgatás zökkenőinek leküzdésében a helyettes polgármester úr, Aszódi József barátom megértő, áldozatkész és előrelátó munkatársam volt. A közigazgatás munkájának megszervezésében Laczi Pál főjegyző úr alapos felkészültsége és munkabírása jelentett hathatós támogatást. Hálásan köszönöm tolmácsaim, Füll Ödön, Szidor József, Zappe Leó szíves és értékes támogatását. Nehéz időkben tettek jó szolgálatot. A földreform végrehajtásához a város minden lehető segítséget megadott, gondoskodott helyiségről és felszerelésről, valamint a bizottságok fizetéséről. Számításba jött földjeit elsőnek ajánlotta fel, a mintagazdaságok tekintetében pedig pártközi értekezlet előtt tárta fel alaposan megindokolt álláspontját. A magángazdaságoknak az igaerők méltányos elosztásával, a szőlősgazdáknak a rézgálic beszerzésével igyekeztünk segítségére lenni. Kecskemét e téren is első