Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)
ményezésére és az ellenőrzésére rendelt tanácstag segítségével múlt év december 5-én új intézményt létesített a szociális konyha felállításával. Már december 8-tól kezdődően a társadalom minden rétegét képviselő konyhán dolgozó hölgyek nemcsak elkészítették a jó meleg ételt, hanem esőben, sárban, hóban és fagyban, sokszor a Duna jegén is átvitték azt a különböző munkahelyeken dolgozó közmunkásoknak és hadifoglyoknak. Az ételek elkészítéséhez szükséges anyagok részben a város, részben a vidék lakosságának adományaiból gyűltek össze. Az élelmezett közmunkások javarésze vidéki volt, minthogy a bajaiak tudták magukat hazulról is élelmezni. Elég csak a következő néhány kiragadott számadatot ismertetnem, hogy mindenki tisztában legyen a konyha egyedülállónak tekinthető munkájával és hogy mindenki őszinte elismeréssel és hálával legyen azok iránt, akik a munka megindításában, irányításában vagy végbevitelében résztvettek. Csak a főbb adatokat kiemelve a konyha május l-ig a következőket osztotta ki : 137 209 adag meleg ebédet vagy vacsorát menü szerint, volt olyan nap — február 23 — amikor 3400 meleg ebéd került kiosztásra. 6764 adag meleg reggelit (rántott levest, vagy konzervlevest), 7377 adag hideg ételt, szalonnát, vagy tölteléket 10 q 47 kg súlyban (egy adag tehát jó 16 dkg). 1521 darab főtt tojást, ebből 1216 db-ot nagypénteken, 3 hl teát, 23 kg dohányt stb. Ruhaneműek, evőeszközök és egyebek felsorolását mellőzöm. A városi közművek ezer akadállyal küzködve, igazgató és főmérnök nélkül olyan feladatokat oldottak meg a város és az orosz katonaság érdekében, melyek egészen egyedülállóaknak tekinthetők. A Gázgyár megszakítás nélkül működött egészen március 19-ig, amikor elfogyott az a csekély kis karvini szén, az az orosz városparancsnokság rendelkezésére villanygyártás céljából a Posztógyárhoz elszállíttatott 36 vagon mennyiségen felül megmaradt. Az arcvonalnak a Duna vonalától történt eltávolodása után lehetett csak hozzáfogni a Posztógyári áram bekapcsolásának munkálataihoz, melyek több nehézség leküzdésével december 25-én vezettek eredményre. Két hónapi áramszünetelés után ez is nagy megelégedésre talált, de további küzdelmet, téli árvízben végzett fáradtságos munkát, az elvitt oszlopok helyébe új oszlopok iránti utánjárások árán végül április 29-én a komlói bányától kaphatta az áramot a város közönsége. Ezzel lehetővé vált, hogy az addigi árammal el nem látott városrészek is, valamint a Bács megyei községek és később a Délpestmegyei községek is áramot kaphassanak. Ez május 1-én Bácsbokod község, május 2-án a teljes keleti Bácska, május 6-án pedig Kalocsa és Délpestmegye bekapcsolásával meg is történt. Szerencsére az első hónapokban nem került sor veszélyesebb tűzoltási feladatokra, de bár a három legjobb tűzoltó autót az anyagi kiürítés során elvitték, lelkes és leleményes tűzoltóink a meglévő szereket mindenkor úgy rendbehozták, úgy karbantartották, hogy nemcsak az orosz katonaságnak elismerését nyerték meg a részükre végzett munkákkal, hanem biztosítékot nyújtanak arra is, hogy a város tűzvédelmét minden körülmények között a legteljesebb eredménnyel ellátják. Ennyiben igyekeztem a városi közigazgatásnak az elmúlt hónapokban felmerült egyes problémáit, valamint az egyes városi intézmények mai helyzetét röviden ismertetni. A kép igen sivár, de a feladatok most már világosabbnak látszanak. Sok minden, amihez eddig kötöttük magunkat, színtelennek kicsinyesnek és lényegtelennek tűnik fel. Úgyszólván semmit sem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk, nem építhetünk eddig elért eredményekre, hanem csaknem mindent elölről kell kezdenünk és jobban kell kezdenünk. Ha az irány rossz volt amit eddig követtünk, elkerülhetetlen volt, hogy akár önként, akár ellenünkre visszaessünk oda, arra a
