Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

csomópontra, ahol új irányt választhatunk. Hogy talán ennél mélyebbre zuhantimk, arra se keressünk kizárólag másokban bűnbakot. Ragadjuk meg ennek az egyébként súlyos helyzetnek azt az előnyét, hogy tisztábban látunk, új utat választhatunk városunk fejlesztésére és felvirágoztatására, új és biztos vezérfonalat kereshetünk, de vigyázzunk, hogy valóban jól válasszunk és ne kössük magunkat olyan fonalhoz, amelybe belekuszálódván, lekötöttségünkből ismét csak tragikus kényszeroperációval tudjunk szabad levegőhöz jutni. Ebben a beszámolómban most először szólok a törvényhatósági bizottsághoz és így a vázolt helyzetképen felül álláspontomról és terveimről is részletesebben kellene beszélnem. A jelen esetben azonban erre nines mód és nincs is szükség. Bemutatkozásom ugyanis egyúttal búcsú is ettől a megbízatástól, melyet három hónappal ezelőtt csak kifejezetten átmenetileg, egészen rövid időre, — eddigi pályámtól csupán szabadságolva magamat — vállaltam. A polgármesteri állásra nyert megbizatásom kifejezetten a törvényhatósági bizottság megalakulásának időpontjáig szól, de ezen felül az 1030/1945. M. E. szu. rendelet értelmében is a törvényhatósági bizottság közgyűlésének összeültével a jjolgármesteri állás új betöltés alá esik, melynél három hónappal ezelőtt is hangoztatott álláspontomnak megfelelően személyem számításon kívül hagyását kértem és kérem. Az elmúlt hosszúnak tetsző rövid három hónap alatt, amennyire gyenge képességeim és közigazgatási szakképzettségem hiánya lehetővé tették, igyekeztem minden erőmet, munkaképességemet, időmet a város érdekében megbizatásom lelkiismeretes betöltésére fordítani. Hogy ez az igyekezetem eredményes volt-e, illetve, ha volt eredmény, hogy az működésemre vezethető-e vissza, azt annál kevésbé tudom megállapítani, mert az elmúlt hónapokban messzebbre tekinthető építőmunkát a körülményeknél fogva alig lehetett végezni és mert a munka és eredmény közötti összefüggés ilyen rövid idő alatt a mai viszonyok között még nehezebben állapítható meg, mint más időkben. így a jól végzett munka eredményei fölötti öröm helyett azzal a tudattal kell most e munkától való búcsúzásomkor megelégednem, hogy szerény erőimhez képest igyekeztem mindig a mellett állást foglalni, amit a lehető tárgyilagos megítélés mellett a város érdekében és egyedül a város érdekében a legelőnyösebbnek találtam. A személyi kultusz a magyar népnek nem természete, a német és olasz kísérletekben is teljesen lejáratta magát, én sem vagyok kimondott híve a személyek kihangsúlyozásának. Beszámolómban ezért is kerültem óvatosan nevek említését, akiket az elmúlt hónapok áldozatos harcosaiként meg kellett volna, vagy meg kellene említenem, azok egyike sem önös érdekből vagy hiúságból kelt segítségére, azokat szerénységük miatt csak zavarba hoznám nevük felemlítésével. Most tehát, amikor visszanézek az elmúlt hónapok munkáira, most sem említek neveket és csak névtelenül, őszinte hálával gondolok mindazokra, kik fáradozásaimban, küzdelmeimben állandóan, vagy egyes esetekben segítségemre voltak. Köszönettel adózom a város egész lakosságának, mert áldozatos lélekkel viselte a háború elháríthatatlan csapásait, megértéssel fogadta azt is, hogy a hatóságok legtöbb esetben nem tudnak segítségére lenni. Hálámat fejezem ki mindazoknak, akik a közmunkában, — mely néha igen súlyos egyéni terhet jelentett — résztvettek és akik a közmunka szervezésében közreműködtek, a földmívelőknek, akik minden erejük megfeszítésével dolgoznak az idei termés teljes biztosításán, az iparosoknak, kereskedőknek és pénzintézeteknek, akik a város gazdasági életének lanyhuló érverését nagy igyekezettel és becsületes munkával törekedett élénkebbé, ütemesebbé és erőteljesebbé tenni. Köszönettel adózom a város és a városi intézmények tisztviselőinek, orvosainak, alkalmazottainak és munkásainak, a rendőrségnek, a szabad szakszervezeteknek, az egyes