Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)
tői és a sebesültek tömegeit szállították a frontvonal mögött — így Baján is — felállított hadikórházakba (58. és 63. számú iratok). A háború folytatásával függött össze a lakosság nagymértékű bevonása a különböző katonai célokat szolgáló (hídépítés, repülőtér építés, kórházak kiszolgálása, fakitermelés stb.) ingyenes közmunkák végzésébe. Nem volt könnyű feladat a munkások összeszedése (74. és 89. számú irat), de meg kellett oldani. Ennek érdekében a városok külön közmunkáinvatalokat állítottak fel (83. számú irat). Kecskeméten a „munkahivatal" már november 3-án megkezdte munkáját és január 10-én 6120 munkást foglalkoztatott. 90 Később naponta 10—11 ezer ember is dolgozott a közmunkákon. Ahol mód volt rá, még munkabért is fizettek (48. számú irat). A magyar polgári lakosságot többnyire csak a lakóhelyük közvetlen környékén dolgoztatták, viszont a szovjet Vörös Hadsereg 3. számú parancsa (72. b. számú irat) előírta: „Minden német származású, munkaképes személy mozgósítandó . . .", hogy közvetlenül a harcoló seregek mögötti területen a szükséges közmunkákat elvégezzék. E megfogalmazás sok félreértést okozott, mert különbözőképpen értelmezték: vagy túl szűken (72. a. számú irat), vagy túl tágan (77. számú irat). A SZOVJET KATONAI PARANCSNOKSÁGOK INTÉZKEDÉSEI A Vörös Hadsereg teljesen felkészült a felszabadítás munkájára. A frontvonal elhaladása után azonnal felállították a katonai parancsnokságokat, akik meg voltak bízva az élet alapjainak a lerakásával (21. számú irat). Az első parancsnokságok elhelyezkedése még nem mindenütt esett egybe a magyar közigazgatási szerkezettel, például a „Pest megyei kirendeltség főparancsnoka" Lakiteleken volt (41. számú irat), az egyik járási katonai parancsnokság pedig „Szabadszállás városban" (30. számú irat). Azonban így is azonnal a Vörös Hadsereg vette kézbe az ügyek intézését. Mindenekelőtt a 25 éves uszító propaganda által halálra rémített népet próbálták megnyugtatni, az élet újra kezdésére serkenteni (17. számú irat). Az egész felszabadított országrészben a harcokat követő napokban egységes szövegű, sőt a nagyobb helyeken azonos külsejű „Felhívás"-t bocsátottak ki (30. számú irat). A felhívás mindenféle szempontból a nép megnyugtatására törekedett. Például külön is hangsúlyozta, hogy a magyar népet nem tekintik ellenségnek, csak a fasisztákat. Nem akarják megváltoztatni az ország társadalmi rendjét, tiszteletben tartják a magántulajdont és a helyi önkormányzatot. Különösen vigyáztak arra, hogy ne sértsék meg a lakosság vallásos érzületét. A szovjet csapatok, bevonulásuk után szinte azonnal meghúzatták a harangokat 91 , megnyittatták a templomokat, engedélyezték „halottak napján" a temetőlátogatást (26. számú irat). Ennek azért volt különös jelentősége, mert az ellenforradalmi rendszer propagandája állandóan vallásüldözéssel vádolta a Szovjetuniót és a kommunistákat. Hamarosan kinyomatták mindenütt, ahol csak lehetett az 1. és 2. számú parancsot, a 3. számút rgedig nem sokkal később. Ahol erre nem volt lehetőség, onnan körlevél formájában (30. számú irat) küldték meg, vagy a magyar hatóságokon keresztül utasítás formájában terjesztették el (23., 36. és 59. számú iratok).
