Bálintné Mikes Katalin - Szabó Sándor: Így kezdődött. Dokumentumgyűjtemény Bács-Kiskun megye 1944–45. évi történetéhez (Kecskemét, 1971)

kultúra több mint 20 %-a pusztult el, az erdők % részét kiirtották. A szántóföldeket azzal kellett bevetni, ami éppen volt és nem azzal, amire szükség lett volna. Ennek eredményeként a kalászosok vetésterülete 25 %-kal, az ipari növényeké 55 %-kal, a konyhakerti növényeké 15 %-kal csökkent és a szántóföldek 10 %-a parlagon maradt. Elveszett a szarvasmarha állomány 66 %-a, a ló 61 %-a, a sertés 74 %-a, a juh 83 %-a, a kecske 11 %-a, a méhcsaládok 68 %-a. A selyemhernyó állomány 52 %-kal csökkent és a baromfi állomány kb. a felére apadt. Az ipari üzemek 33 %-a volt romos, a többi működésképtelenné vált. A háziiparral foglalkozók száma 17 %-kal csökkent, a szövetkezetek 10 %-a feloszlott. A népjóléti és közegészségügyi intézmények kifosztva, tető és ablak nélkül használhatatlanul álltak. A csecsemőhalandóság 25,5 %-ra nőtt, a korábbi 11,7 %-kal szemben. A megye területén 1840 m hidat robbantottak fel.

84 A közigazgatás vezetőin kívül elmenekültek a rendőrök, csendőrök és legtöbb helyen a vezető értelmiség tagjai (orvosok, gyógyszerészek (112. számú irat), az iparosok és kereskedők jelentős része. Kecskemét lakosainak száma még január elején is csak a fele volt a háború előttinek (90. számú irat). Legtöbben nem távoztak messzire, csak kihúzódtak a környező tanyákra, szőlőkbe (49. b. számú irat). Szórványos, vagy talán egyedi volt az a foktői eset, ahol a főjegyző saját példamutatásával érte el, hogy a lakosok egyáltalában nem menekültek el. Amint a Nemzeti Bizottságban elmondották: ,, . . . Horváth főjegyző bátor magatartásának köszönhető, hogy Foktő község lakossága nem tett eleget a kiürítési parancsnak és így nem lett az országút vándora, mert sokat kockáztatva kijelentette a lakosság előtt, hogy ő hagyja el utoljára a községet, de akkor is csak erőszakkal. Erre a község lakossága főjegyzőjének szavaiból biztatást merítve — mint egy fogadalmat — sírva, könnyezve egy emberként kiáltották, akkor mi se megyünk sehova, nem hagyjuk el a községet, a házainkat . . ."

85 H

ÁBORŰS ESE

M

ÉNYEK, HADI SZOLGÁLTATÁSOK Megyénk területének felszabadulása természetesen nem jelentette a hadiállapot végét, hiszen a harcok az országban még javában folytak. A németek kétségbeesetten tartották Budapestet és a dunántúli frontot. A 3. Ukrán Front jobbszárnya azt a feladatot kapta, hogy a Dunán átkelve foglalja el a Dunántúl déli részét. Ennek az átkelésnek biztosítása érdekében ki kellett üríteni Baja város Duna felőli részét (34. és 35. számú iratok). A lakosság is jelentős közmunkát végzett a szükséghíd felállítása érdekében (48. számú irat). A németek bombatámadásokkal próbálták megakadályozni a szovjet csapatok felvonulását (35. számú irat). Baját még február 21-én is bombázták.

86 A légitámadások alól Kecskemét és Kiskunhalas sem mentesült a budapesti harcok időszakában. Kecskemétet november 16-án este bombázták a német repülők. Ennek során elsősorban az V. tizedben ,, . . . egész utcák dőltek romba . . ."

87 itt több, mint 50 ház, a többi tizedben összesen 35 ház pusztult el.

88 Kiskunhalast 1944. karácsony estéjén érte német bombatámadás. Eredménye hat halott és ezer hajléktalan.

89 A dunántúli harcok súlyos áldozatokat követeltek a Vörös Hadsereg-