Dokumentumok Kecskemét történetéből 1. 1944. október 31 – 1945. május 8. (Kecskemét, 1975)

Válogatott dokumentumok 1944. október 31—1945. május 8.

Legvégül pedig a Tárgyaló Tanács a Kecskeméti Nemzeti Bizottság 179. számú átiratát is hivatalos úton felküldi azzal, hogy azokat a Nemzeti Bizottság eddig nem küldte fel és talán ez lehet az oka annak, hogy a miniszteri kinevezése a két tanácstagnak még nem történt meg. Kecskemét, 1945. május hó 8. a Kecskeméti Tárgyaló Tanács nevében: VÉGH járásbíró Egyoldalas írói/éppel Irl eredeti tisztázat, tintával írt aláírással és Pest Vármegyei Földbirtokrendező Tanács Kecskemét bélyegzővel hitelesítve. BKML Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Földbirtokrendező Tanács Kecskeméti Tárgyaló Tanácsa. 1945—612. 153. 1945. szeptember 20. A TISZTIFŐORVOS JELENTÉSE A KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁGNAK A VÁROS FELSZABADULÁS UTÁNI EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETÉNEK ALAKULÁSÁRÓL Városunk egészségügyi helyzetéről összefoglaló jelentésemet a felszabadulás óta f. évi szeptember hó l-ig az alábbiakban teszem meg: 1944. október hó 20-án, a kiürítési parancs előtt öt nappal Budapestre távozott a tisztifőorvosi hivatal vezetője, Dr. Tóth Ernő tisztifőorvos és Dr. Szekrényi Lajos tisztiorvos. Hozzám intézett búcsúlevelükben azzal indokolták eltávozásukat, hogy a tisztifőorvosi hivatal forgalma annyira csökkent, hogy azt egy tisztiorvos is minden nehézség nélkül el képes látni, végezzem én egyedül a munkát. Azon reményüknek adtak kifejezést levelükben, hogy az ellenséget sikerül rövidesen visszaszorítani és akkor ismét el foglalják munkahelyüket.

1 A következő napokban egyedül láttam e! a tisztifőorvosi tennivalókat, nagyon sok igazolást adtam ki ezekben a napokban leventéknek és katonáknak azzal a céllal, hogy egészségi állapotukra való hivatkozással, Kecskeméten maradhassanak és ne kényszeríthessék feletteseik az úgynevezett tervszerű visszavonulásban való részvételre. Még október 25-én is bent voltam a hivatalomban és végeztem a dolgomat. Az általános kiürítési parancs után a városi közkórház és a Thúry féle magánszanatórium felszerelésének megmentését tartottam a legfontosabb feladatomnak. A kórház szülészeti osztályát dr. Matolcsy Károly segítségével Kisnyirbe vittük a Thúry szanatórium felszerelésével együtt. Az odamentett felszerelési tárgyak mind megmaradtak és ma is a közkórház és a Thúry szanatórium tulajdonában vannak. A közkórház szülészeti osztálya a kisnyíri Matolcsy villában folytatta működését, Dr. Matolcsy Károly vezetésével és cca 20—25 volt a beteglétszám. A kiürítési parancsot — sajnos — az orvosok is komolyan vették és előállott az a helyzet, hogy a város belterületén október 29-én délután egyedül maradtam orvos és csak november 2-án reggel jelent meg Merétey Sándor dr. — A külterületi