Dokumentumok Kecskemét történetéből 1. 1944. október 31 – 1945. május 8. (Kecskemét, 1975)
Válogatott dokumentumok 1944. október 31—1945. május 8.
városi orvosok közül helyén maradt Dr. Bittner József kisnyíri és Dr. Kiss Ágoston lakiteleki városi orvos. Mindketten a legnehezebb körülmények között bátran helytállottak és a rájuk bízott lakosság egészsége felett őrködtek, nem egyszer életmentő beavatkozást végezve. A többi városi orvosok közül Dr. Szentendrei Mihály és Gulyás János dr. katonai szolgálat miatt volt távol, Dr. Müller Frigyes, Dr. Fejér Zoltán, Dr. Varsányi Mátyás, Dr. Kovács Gábor a kiürítési parancs alkalmával hagyták el a várost. A felszabadító orosz hadsereg hős sebesültjeinek november 3-án a városi közkórházat átadtuk és a polgári betegeinket a ferences rendház fogadta be, otthont nyújtott ezzel a városi közkórháznak az elkövetkezett nyolc hónapra, amivel a város vezetőségének és minden egyes polgárának háláját érdemelte ki. November hó 3-án a városi orvosi rendelő helyiségében megkezdtem a rendelést. Igen nagy forgalmat bonyolítottam le, mert nemcsak a polgári lakosság, hanem a vörös hadsereg fiai is felkerestek tömegesen gyógykezelés céljából. Ezek voltak a legnehezebb napok. Még mindig csak 4—5 orvos dolgozott a városban, a gyógyszertárak zárva, a betegszállítás céljára nem volt kocsi, a temetkezési vállalkozók nem voltak itthon, a fertőtlenítő intézet nem működött. A halottak kiszállítása a temetőbe — lovaskocsi hiányában — kézi-kocsikon történt. Különös szerencse, hogy ezekben a napokban a fertőző betegségek csak szórványosan fordultak elő, járványról nem lehetett beszélni. Ez maradt a helyzet később is, mind a mai napig, semmiféle járvány nem lépett fel, csupán szórványosan fordultak elő egyes fertőző betegségek. A városi tüdő- és nemibeteggondozó intézet épülete is megrongálódott a hadi események következtében és működését nem folytathatta. Mindkettőnek vezető orvosa katonai szolgálatot teljesített. Az állami gyermekmenhely a kiürítési parancs értelmében szintén elmenekült. A zöldkeresztes szolgálat az összes védőnő elmenekülése miatt szintén nem folytathatta működését. Lassan, a nehézségek leküzdésével sikerült egy-egy lépéssel előbbre jutni. A hadi események következtében megrongálódott gyógyszertárakból a gyógyszert a városházára hordták össze. Bács Béla gyógyszerész volt az első aki a gyógyszertárát megnyitotta, majd a Katona féle gyógyszertár is megkezdte működését. A ferences rendházban Gyenes István gyógyszerész házi gyógyszertárat rendezett be. A következő hónapokban a helyzet mindinkább javult. Az orvosok egymás után jöttek haza, áprilisban már nyolc gyógyszertár működött, a fertőtlenítő intézetet sikerült üzembe helyezni. Megindult a betegszállítás és a mentőszolgálat. Áprilisban elkezdtük a lakosság hastyphus elleni védőoltását. Megindult a nemibeteggondozó és tüdőgondozó intézetben a munka. Az állami gyermekmenhely is elkezdte működését. Napközi otthonok és óvodák nyíltak, a zöldkeresztes szolgálat is megindult, előbb a bel-, majd a külterületen. A védőnők rendszeresen járnak családlátogatásokra és a tanácsadásokat rendszeresen megtartják. A felszabadítás óta szeptember hó l-ig előfordult fertőző betegségek száma a következő volt:
