Dokumentumok Kecskemét történetéből 1. 1944. október 31 – 1945. május 8. (Kecskemét, 1975)

Válogatott dokumentumok 1944. október 31—1945. május 8.

Ismerem már jól a mintagazdaságokat. Ott nőttek fel, ott öregedtek meg benne a kommenciósok és egész életük minden verejtékével sem tudták elérni, hogy egyetlen hold földet vásároljanak maguknak. Ez jellemzi hosszú ideig a város föld­birtokpolitikáját is. így volt ez a város bugaci mintagazdaságában is. Most min­den szempontot félretéve azokat a nincseteleneket kell földhöz juttatni, akik anél­kül, hogy földet vásároltak volna, művelték a földet. Azok közül is elsősorban azokat, akik jelenleg is abban a helyzetben vannak, hogy a földjeiket meg is tud­ják majd művelni. Várost is érintő szavaira Tóth László a következőkben válaszolt: A bugaci min­tagazdaság elsősorban állattenyésztésre van berendezve. Ott valóban nem is kap­hattak az ott dolgozók földet, de a varus vezetőségének első gondja volt, a munká­sok kenyerét és zsírját egyszóval élelmét, ez év végéig természetben biztosítani. Aki pedig a várostól földet vásárolt, az kapott 25 éves törlesztési kedvezményt és a vásárolt földje holdanként 8 P-be került. Intézkedés van arról, hogy a bérlő föld­bérletét, ha arra új igénylő nem jelentkezik el sem hagyhatja. Amennyiben pedig jelentkeznék, akkor az igénylőre a föld tulajdonjoga csak október l-ével száll át, vagyis a bérlőt bérletéből senki ki nem mozdíthatja. Ezután Fekete Sándor szólalt fel és azt kérdezte, hogy ha minden jobb állapot­ban levő mintagazdaságot feloszthatatlannak nyilvánítanak, akkor miből elégítik majd ki a földre rászorulókat. Szerinte fel kellene osztani minden olyan mintagaz­daságot, ahol alamizsnáéit, keserves éhbérért dolgozhatnak, mert az a tulajdonos, aki dolgoztat, de nem fizet, mindenképpen megérdemli, hogy birtokát az arra ér­demes kis embereknek szétosszák. Javasolja továbbá, hogy a bugaci legelőt hagy­ják meg, mert az nemcsak Kecskemét, de az egész ország állattenyésztésének fej­lődése megkívánja. Sima Ferenc: bizottsági tag javaslatára Kovács Jenő átveszi az elnökséget. Ezután Bánó Mihály kér szót. Földigénylő Bizottság munkáját könnyű támad­ni, kritizálni. Kritizálás helyett az összes pártoknak ki kellene venniük részüket, térj nesze tesen erejükhöz mérten a Földigénylő Bizottság munkájából. Mi kommu­nisták, most is a cél előtt is arra törekedtünk, amelyre minden magyar embernek törekednie kellene, ha a jövő esztendőben is kenyeret akar enni. Részéről minden olyan egyént reakciósnak tart, aki gátolja a Földigénylő Bizottság munkáját, ahe­lett, hogy elősegítené azt. Belátja, hogy az ilyen hatalmas horderejű munkát, melyet a Földigénylő Bizott­ság végez, hiba nélkül elvégezni nem lehet, de lehetetlennek hisz minden olyan ja­vaslatot, amely kimondaná, hogy a tévesen elosztott földek birtokleveleit, melye­ket a Földmívelésügyi Miniszter Úr két teljhatalmú megbízottja hozott magával, és amelyeket Sima bizottsági tag úr elég lekicsinylően telekkönyvi-lev élnek nevez, a Földigénylő Bizottság megváltoztassa. Ez a változtatás nem lenne helyes, mert bizalmatlanságot szülne a Földigénylő Bizottság munkájával szemben, a föld­igénylők között. Szerinte ezeket a hibákat úgy is ki lehetne küszöbölni, ha a külön­böző pártok karöltve támogatnák a Földigénylő Bizottság munkáját, mert ebben az agrárforradalomban, mely most hazánkban lejátszódik, mikor végre jóvátehet­jük a jobbágyság ellen századok óta elkövetett bűnöket, mindenkinek ereje teljes felhasználásával kell küzdenie, hogy drága földünk végre azoknak a kezére kerül­jön, akik azt a legjobban kiérdemelték munkájukkal, a földmívelő parasztság kezé­be. Kiemeli, hogy a rendelet a 27. §-ban nem teszi kötelezővé valamely föld külön felosztásában érdekeltek meghallgatását, csupán abban az esetben, ha ez lehetsé-

Next

/
Thumbnails
Contents