Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)

Szakmai és gazdasági jellegű egyesületek

Egyéb gazdasági egyesületek, gazdakörök X. 107 A DUNAPATAJI „MIKLAI TÁRSASÁG" IRATAI 1824-1928 1 doboz + 4 kötet = 0,25 ifin 1824 előtt 15 évig Dunapataj mezőváros árendában bírta Tasnádi Szántai Becsky Jánosnak Mikla és bojári puszta 1/7 résznyi birtokát. A fizetés elhanyagolása miatt a földesúr elvette a város kezéből a pusztarészt, s „nem elegy belegy hitelű és tehetségű személyeknek, hanem bizonyos gazdáknak kiadni kívánta". Az 1824. május 28-án Bölcskén tartott licitálás alkalmával a földesúr jótéteményként a városi lakosság tehetősebb egyénei által alapított „Mikla Árendális Társaság" nyerte el a haszonbérleti jogot 3 évre, évi 3000 vfrt-ért. Az egyesület nem egyértelműen használta saját nevét: az 1824-es szerződésben ,Mikla Árendális Társaság" néven alakult, később, pl. 1888-ban ,Mikla Puszta Társaság" néven, a biztosítási okiratokon ,Miklai Társaság"-ként szerepelt. A társulat alapszabályát az uraság közmegegyezéssel elkészítette, melyet jóváhagyott és megerősített Szucsánszky János Pest vármegye szolgabírája. (1827-ben Ordas is ígért annyi pengőt a puszta árendálásáért, a földesúr azonban a pataji társulat kezén hagyta.) Az 1827-ben kötött - újabb 3 évre érvényes - szerződés kiegészült a szőlő-, gyümölcs telepítések megtartásával és szabályozásával. A Társaság gyűléseit a városházán tartotta, melyen jelen kellett lenni a város bírájának, a társaság vezetőinek, a városi tanácsbeli személyeknek, 12 választott tagnak, szükség esetén a társaság összes tagjának. (Perceptort és segédet választottak maguk közül, kinek feladata a számadás kiadás-bevétel vezetése volt, melyről minden évben a közgyűlés előtt beszámolt a perceptor, ő szedte be az árendát, fogadta fel a kocsmárost, csőszt, ellenőrizte a birkaszerzés és tartás szabályának betartását.) Aki nem igazolt módon hiányzott az ülésről 15 krajcár, a vezetők 30 krajcár büntetést fizettek. Becsky János 1837-ben bekövetkezett halála után özvegye Vay Amália 6 évig a társaság kezén hagyta árendában a pusztát, de a 3. évi árendát 1 évvel előre le kellett fizetni. 1842-ben - az előző szerződés szerinti 6 év még le sem telt - 30000 váltóforint letétele mellett újabb 6 évre „zálogos contractusadásra" kényszerítette a földesúr a társaságot. Panaszkodtak is emiatt: „... több viszontagságok között is, az említett szabályoknak megtartása mellett 's oltalma alatt virágzott e' mi Közgazdászatunk az 1845-ik év mart. 26-ik napjáig, 's azon idő alatt mindig pontosan vivén minden a' Kötlevélben érintett tartozásai". 1842-1844 között az árenda fizetésére kölcsönöket vettek fel (ekkor a társaságnak 71 tagja volt), pl. B. Dávid Pál helybeli lakostól 1000 váltóforint, Csekei János bölcskei prédikátortól 500 pengöforint, 1843-ban Szelestey Józseftől 2000 forint, Kalocsai Káptalan beli Szathmáry Antaltól 2000 váltóforint, hartai lakos Arasz Györgytől 2000 váltóforint, 1844-ben Tótfaluban élő Nagy Sándortól 1200 forint, Szathmáry József nyugalmazott kapitánytól 1000 pengőforint, stb. 1845-ben a zálogos per során az uraság „több rendbeli levelei által" arra kényszerítette a társaságot, hogy 100 ezer váltó-