Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)
Egyéb egyesületek
A KECSKEMÉTI „DEÁK-CZÉH" IRATAI 1651-1760 1 kötet = 0,01 ifm „Hogy az isteni tisztelet és a Boldogságos szűzhöz való áitatosságh naponkent gyarapodgyék az emberek szivében" Kecskeméten a római katolikus hiten volt „Deák rend" 1651-ben a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére céhet alapított (Deákok Czéhe). Szabályait 1661. február 2-án Wesselényi Ferenc nádor (és nem a püspök) erősítette meg. Ez volt Kecskeméten a legkorábbi vallásos társulat, melynek irata megmaradt. Az artikulusok szerint más céhek is működhettek Kecskeméten, mert más céhből hívtak döntőbírót, a kizárt tagokat más céhbe nem vehették fel. 67 A „Deák-Czéh" 13 artikulusból álló szabályzatát minden céhgyűlésen felolvasták. A céh minden évben karácsony után Szent János napján öreg és szolgadékányokat választott, akik az nap, vagy másnap Szűz Mária oltáránál esküt tettek. Mielőtt 1 esztendeig tartó tisztük lejárt, számot kellett adniok a céh jövedelméről és költségeiről. Az új dékányt házához kísérték a céh tagjai, és ott mulathattak saját költségükön. Ha új személy állt be a céhbe, 1 évig szolgadékányként működött (de 5 forintért a szolgálatot megválthatta). A céh Szűz Mária tiszteletére alakult, akinek egy évben 7 ünnepe volt. Ebből azonban csak négyet tekintettek a céh ünnepének: Kisasszony napját, Nagy Boldogasszony napját, Boldogasszony fogantatása napját és Gyümölcsoltó Boldogasszony napját. Ezeken a napokon misét tartottak, melyeken a céh tagjai kötelesek voltak megjelenni, Mária oltáránál szolgálni, oltárpénzt fizetni. (A távol maradókat 50 pénz fizetésével büntették.) Halottvirrasztáshoz fél font viaszt adott a céh, ha azt céhen kívüli kérte 1 forintot tartozott fizetni a céhnek. A céhből választott városbírák a miséken való részvétel és a halottvirrasztás alól felmentést kaptak. A céh szőlőjében azonban ők is kötelesek voltak dolgozni, vagy maguk helyett „arra való alkalmatos embereket" állítani. A céhtagok betegágyához a dékány éjszakánként két-két személyt küldött ki, maga pedig köteles volt a beteget „gyakorta" meglátogatni. A céh tagokat kötelességeik elmulasztása esetén pénzbüntetéssel sújtották. A céhtagok között támadt vita esetén, ha céhen belül nem tudták eldönteni a dolgot, más céhből hívtak 2-2 öreg, értelmes embert, ha ők sem tudták dűlőre vinni, a város esküdt bírái és tanácsa elé vitték az ügyet. Ezen felül fellebbezésnek helye nem volt. Aki a dékány irányítását megtagadja („... és Dékányátúl nem akar érteni, vagy függeni") viszály keltéséért („háborúság indításért") 1 forintra büntettetett. Ha a céh egyenlő akarattal valamit eldöntött, vitatni nem lehetett, ha valaki újra előhozta, 50 pénz büntetést fizetett. A céh táblájának körülhordását akadályozni nem lehetett. (Aki megtette, 50 pénz büntetést fizetettek) A céhnek külön napja is volt, amikor mulatságot tartottak a céh házában. Ekkor kereskedni, egyéb más munkát végezni nem HORNYIK János, 1861. II. 244. - említi, hogy ezen vallásos társaságon kívül még működött Kecskeméten az 1700-ban alapított, s 1712-ben megerősített szabályzattal a „Páduai Szent Antal Czéhe", az 1724-ben keletkezett „Szent József Társaság", az 1725-ben Boldogságos Szűz Mária tiszteletére állíttatott „Scapularisok" vagy „Olvasó társulat". 1725-ben alakult szintén (1737-ben erősítették meg artikulusait) a „Seraficus Szent Ferenc Társaság". A városi jegyzőkönyvekre hivatkozva említi még Hornyik, hogy volt Kecskeméten még ún. „Szent Háromságról nevezett" ájtatos társulat, 1771-ben a jezsuita rend misszionáriusai egy „Oltári Szentségről nevezett Congregatio"-t hoztak létre. Ugyanekkor alakult a bűnbánó vezeklőknek „Korbonai Szent Margitról nevezett" társulata is.
