Péterné Fehér Mária - Mikolajcsik Lászlóné: Egyesületek iratai a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában. (Kecskemét, 1651) 1824–1950 (Kecskemét, 1979) A X. fondfőcsoport fondjainak repertóriuma - Segédletek 7. (Kecskemét, 2003)
Egyéb egyesületek
A BAJAI CÉLLÖVÉSZ TÁRSASÁG (TÁRSULAT) IRATAI 1842-1921 1 doboz + 2 kötet = 0,05 ifin A Bajai Céllövész Társaság 1803-ban alakult. Alapítója pacséri Császár Ferdinánd földbirtokos és táblabíró volt. A városi tanács a Kiscsávoly városrészben az ún. epreskertjét ajánlotta fel „lökertnek". A társaság tagjainak adakozásából két faház (1835-ben téglaépület) épült a lőkertben a lövészethez és a mulatságokhoz. A társulat célja a céllövészet gyakorlásával a haza védelmére alkalmas férfiak képzése, a társas élet fejlesztése, saját tagjai számára mulatságok rendezése, továbbá kerthelyiségeinek a polgárok és családjaik részére szórakozóhelyként, jókarban történő fenntartása volt. A társulatnak tagja lehetett minden feddhetetlen jellemű polgár. A rendes tagoknak 10 forint tagdíjat kellett fizetniük. Aki ezen felül még további 25 forintot hajlandó volt lefizetni, az alapító taggá válhatott. A társulat tagjai az éves tagdíjon kívül a szórakoztatási és élvezeti eszközök után megállapított díjat is tartoztak fizetni. A társulat ügyeit a közgyűlés, az igazgatóság és a tisztviselők intézték. Közgyűlést évente legalább egy alkalommal tartottak. Az igazgatóság egy fő-lövészmesterből, egy lövészmesterből, négy al-lövészből, egy titkárból, egy pénztárnokból és 24 igazgatósági tagból állt. A tisztviselők közé tartozott még a kúpmester is, őt azonban az igazgatóság választotta. Az igazgatóság intézte a tagfelvételt, amely titkosan, szótöbbséggel történt. A tisztviselőket és az igazgatósági tagokat csakis a rendes tagok közül választhatták. Feladatukat fizetés nélkül, egy évig tartoztak ellátni. Megbízatásuk letelte után újra választhatók voltak. A kúpmester felügyelte a kúpjáték rendjét, gondozta a pályákat, elszámolt a fő-lövészmesternek a kúpjátékból befolyt jövedelmekről és a pálya fenntartásával járó kiadásokról. A társulat bevételeit az alapító és a rendes tagok befizetései, a kerti jövedelmek, az ajándékok, a lögyakorlat után fizetett díjak, a kúpjáték, a táncvigalmak és a mulatságok jövedelmei biztosították. Az alapszabály kimondta, ha a társulat tagjai a kitűzött célt többé már nem, vagy nem megfelelő számban támogatnák, akkor az egyesület ingó és ingatlan vagyonának kezelését Baja város tanácsa veszi át. Amennyiben 10 év elteltével sem jönne létre új céllövő társaság, akkor az egyesület vagyona a városi tanács által meghatározandó jótékony célú intézetre száll. 1840 és 1842 között az egyesület nem működött, mert az 1840. május 1-jei tűzvész a lőkertben is károkat okozott. A tagsági élet újraindítása után a tagok és a vendégek által fizetett ún. „mulatozási díj" bevételéből állították helyre a lőkertet. A tagdíj 1844-ben 4 pengő forint volt. Ezen felül „lakomaadás" címen szedtek pénzt a tagoktól. Nemzetiségi kérdés az egyesületben nem létezett, 1842-től izraelitákat is felvettek a tagok közé. Az adakozás sem állt távol az egyesületi szellemtől, adakoztak a pesti gyermekkórház és a bajai szegény sorsú tanulók javára. A céllövész társaság kertészt, ún. célmutatót és teke felügyelőt is alkalmazott. 1843 márciusától az egyesület tagjai sorában tudhatta Baja város földesurát, szentgyörgyi Horváth Antalt. A társaság fennállásának 50 éves jubileumát 1853. augusztus 18-án tartotta, mely alkalomból új egyesületi zászlót készíttettek. A kiegyezés utánról maradt fenn alapszabálya az egyesületnek. Az 1884-ben készült alapszabályt a belügyminiszter 8.811/1885. VII. BM szám alatt láttamozta.
