Bánkiné Molnár Erzsébet: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskun kerületi fondjai 1848–1876. Repertórium - Segédletek 1. (Kecskemét, 1996)

Bevezető

A Jászkun Kerület közigazgatása a rendi korszakban eltért a vármegyéktől és nagymértékben hasonult a szabad királyi városok igazgatásához, de bizonyos különbségek, kiváltságaikból fakadó sajátosságok létezéséig megfigyelhetők. A kerületbeli helységek közigazgatása azonosan működött, ami a közgyűlésen keresztül érvényesülő központosítási és egységesítési törekvéseknek s a minden helységre egyaránt érvényes kiváltságoknak volt köszönhető. A mezővárosi jogot ténylegesen nem nyert helységek igazgatása a mezővárosokhoz hasonult. A rendi korszak Jászkun kerületbeli igazgatási rendszerét egy korábbi segédletünkben Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza feudális kori levéltári anyagának bemutatásával együtt ismertettük.

1 Az érdeklődő kutató ott az igazgatás mechanizmusának, hivatalainak és szerveinek működéséről, azok ügyviteli rendjéről is tájékoztatást kap. 1848-tól mind a kerületek, mind a helységek irányításában jelentős változások következtek be. Az 1848-as pozsonyi országgyűlés által megalkotott törvények megteremtették a polgári alkotmányosság alapjait. A törvényalkotók az 1848:25. tc.-ben külön és kiemelten, de ideiglenes jelleggel gondoskodtak a kiváltságolt kerület igazgatásának szabályozásáról. A nádor legfőbb bírói hatalma megszűnt. A Jászkun Kerület nádori főkapitánya főispáni rangot kapott. 1848 után a jászkunok elvesztették rendi vonásaikat. A Bach birodalmi belügyminiszter nevéhez fűződő új közigazgatási rendszer bevezetése eltörölte a történelmileg kialakult igazgatási és jogszolgáltatási szervezetek hagyományos területi tagolódás szerinti működését, s figyelmen kívül hagyta a középkor óta létező kiváltságokat is. A közigazgatás alsó foka a járás lett. A Jászkun Kerület korábbi hármas tagolódása (Jász, Nagykun, Kiskun Kerület) megszűnt. A közigazgatási és a jogszolgáltatási szervezetek elkülönítésének következményeként 5 közigazgatási és 7 törvényszéki járást alakítottak ki. Pénzügyigazgatási szempontból szintén elszakították a hagyományos területi kötődéseket: a Nagykun és a Jász Kerületet a szolnoki, a Kiskun Kerületet a Szegedi Körzeti Pénzügyi Igazgatósághoz csatolták. A definitívum időszakában a megyei hatóság változatlan maradt, de az igazgatási és törvényszéki feladatok összevonása után a járások számát hatra csökkentették. A Jászságtól területileg elkülönült, de jász települések tulajdonában levő kiskunsági pusztákat igazgatásilag a kiskun járásokhoz kapcsolták. A községekben az egész községet érintő ügyeket továbbra is a rendi gyakorlat szerint intézte a tanács, az állami irányítás végrehajtó közege a községi hivatalszervezet lett. Az autonóm rendszer egy éve alatt a kerületi igazgatásban is visszatértek az 1847/1848-as igazgatási gyakorlathoz. Ez egyben a Jászkun Kerület hármas, területi és közigazgatási tagolódásának helyreállítását is jelentette. 1860-tól ismét területi és igazgatási egység lett a Kiskun Kerület, élén a kiskun kapitánnyal. A törvényhatósági (1870:42. tc.) és a községi törvény (1871:18. tc.) elfogadása után a Jászkun Kerület is betagolódott az ország egységes közigazgatási rendszerébe. Három járásra osztva (Jász-Nagykun-Kiskun járás) megtartotta önálló törvényhatósági létét, amit 9 rendezett tanácsú város és 19 község alkotott. 1 Bánkiné, 1991