Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

IV. AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSÁHOZ

Délután 4—5 óra között Mohó fogházőr jelentette, hogy a megszálló katonák nyitogatják a földszint celláit. Én nyomban lementem, s midőn egyik cellához érve láttam, hogy benn egy katonaruhás egyén nagyban pofozza a benn lévő foglyokat, felindulásomban a következő szavakkal szóltam a nékem háttal állott pofozó katonára: „Takarodjon ki, itt nem szabad bántalmazni a foglyokat". Az illető visszafordulva nyomban rám támadt, hogy mit mondtam, s noha én már szintén igyekeztem magyarázni a 3 csillagos katonának, hogy nem sérteni akartam a felindulásomban használt kifejezéssel, hanem csak azt akartam mondani, hogy távozzék, és senkit se bántson, kijelentette, hogy le vagyok tartóztatva, mire két katona kétoldalt megfogva a karjaimat el akart hurcolni. Én szemben állva maradtam, s kijelentettem, hogy mint az ügyészség vezetője érzek magamban jogot és kötelességet a foglyok minden bántalmazását megakadályozni, mire az engem letartóztató 3 csillagos katona, aki kijelentette, hogy ő tiszthelyettes, s nem őrmester, amint én közben címeztem, parancsot adott az elengedésemre, miután a felhívására újból is kijelentettem, hogy visszavonom a „takarodjon ki" szavakat, s az elengedésem előtt még kijelentette, hogy mint a nemzeti hadsereg tisztjének joga lett volna a sértő szavaim miatt leszúrni. Ezen szavai közben egy társa nyilvánvaló célzattal ki akarta venni a tiszthelyettes kezéből a korbácsot, de ő nem adta oda, s ugyanakkor többen hangoztatták az ott lévő 15—20 katona közül, hogy ,,ez is olyan kommunista lesz". Veszélyes helyzetemet legjobban illusztrálja, hogy midőn a közelükben álló s őrségi szolgálatot nem teljesítő Kökény fogházőrt ismételten utasítottam, hogy menjen, jelentse meg a kormánybiztos úrnak a letartóztatásomat, sem ő, sem a szintén velem együtt jött Gács fogházőrmester nem mertek elmozdulni a helyükről. Megjegyzem, hogy a megszálló katonák emlékezetem szerint jórészt a nemzeti hadsereg formaruháját és tollas föveget viselték. Az eset után nyomban segélyért fordultam dr. Zsitvay Tibor kormánybiztos úrhoz, aki azonnal magához kérette a szintén a városházán időző Héjjas Ivánt, akit a megszólításából kivehetően, nem tudom igazoltan-e, városparancsnoknak elismert, s a tárgyalásunk során Héjjas elismerte, hogy ő vezényeltette a fogházba a katonaságot, s miután én garantáltam neki a fogház belső biztonságát, kijelentette, hogy a csapatait a fogházból vissza fogja vonni. Ez este 7 óra után meg is törtónt, s azután újból a fogházőrség teljesítette a szolgálatot, kiket kérésemre a rendőrfőkapitány még 10 főnyi rendőrlegénységgel is megerősített, noha pár napja már az egész fogházőrség szolgálatban volt. Aznap este, vendégként Barna Tibor rendőrfőkapitánynál időzvén, kérésemre Barna Tiborral és az öccsével dr. Barna Gáborral tértem vissza 1/2 12 óra tájban a fogházba, hogy a fogházőrök és rendőrök szolgálatát ellenőriz-