Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

és a diktatúrával közösséget vállaló értelmiségiek legkevesebb politikai megfigyelés alatt álltak, de sokuk ellen bűnvádi eljárás folyt, s a bíróságokról börtönökbe vagy internáló táborokba kerültek.

188 S bár itt-ott ,,batyuzó kommunista agitátorok" „bolsevista agitáció járói" szólnak a források,

189 Szálkai Mihálynak, a ceglédi direktórium tagjának volt bátorsága gúnyverset írni Héjjasék tevékenységéről,

190 a munkásság politikai reorganizációja 1920 januárjáig a térség egyetlen településében sem történt meg. A térség korábban legkomolyabb munkásmozgalommal, legrégibb szociáldemokrata hagyományokkal rendelkező városában, Kecskeméten például 1920 januárjában egyetlen szociáldemokrata szakszervezet sem működött, sőt a város kormánybiztos-főispánja úgy tudta, hogy a „Szakszervezeti élet teljesen hiányzik a demokrata pártban; a tagok legnagyobb része beolvadt a ker. soc. szakszervezetekbe".

191 Mindezek miatt a lényegében általános választójog alapján megrendezett nemzetgyűlési választások előkészületeinek január 15-ig, az SZDP visszalépéséig terjedő szakaszában a Duna— Tisza közén egyetlen szociáldemokrata jelölt sem jelentette be indulását. A térség egyetlen olyan városának (Kiskunfélegyháza) szociáldemokratái, akik a választási előkészületek során hallattak magukról, kijelentették: ,,. . . magukévá tették Miakits szocialista államtitkár kijelentését, hogy elsősorban magyarok s másodsorban szocialisták", s külön jelöltet nem állítottak.

192 A helyi szociáldemokraták „némasága" részben az országos vezetőség állásfoglalásának a következménye is lehetett. Az SZDP ugyanis — mint ismeretes — országosan bojkottálta az 1920-as választásokat. A nemzetgyűlési választásokat megelőző politikai hadjárat eseményei és a választások eredményei azt bizonyítják, hogy a munkásság háttérbe szorulása mellett a térség politikai viszonyainak legfőbb jellemzője a birtokos parasztság (elsősorban közép és gazdagparaszti szárnyának) a politikai életbe való benyomulása és a katonatiszti-dzsentri réteg politikai aspirációinak fokozódása. A megválasztott nemzetgyűlési képviselők között — a hivatásos politikusok mellett — többek között ott találjuk Kiskunhalas polgármesterét (Kolozsvári Kiss István), a kunsági ellenforradalmi szervezkedés egyik exponensét, Szabóky Jenő tartalékos tiszt mérnököt, Sziráki Pál, Benoze Gábor és Szabó Gy. János kisgazdákat, akik közül az utóbbi kettő és Szabóky a Duna melléki ellenforradalom irányítói voltak, valamint a századfordulón még 60 holdas birtokát ekkorra 1000 holddá gyarapító és 3000 holdat bérlő Fábián Istvánt, akivel mint „politikussal" az abonyi 188 330- 331. dok. 189 332. dok. 190 337. dok. és a XXXVIII. old. fényképmelléklete. 191 338. dok. 192 336. dok.