Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

jelentős számú és viszonylag szervezett ipari munkásság, másrészről a város környékén még jelentősebb, bár szervezetlenebb tulajdonos parasztság) a térség legkiélezettebb osztályharcát eredményezte. Az ún. szentkirályi ellenforradalom néhány aktív katonatiszt és a birtokos parasztság „találkozásának" a „gyümölcse" volt.

149 Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg május elején a térség keleti felében, ahol a román offenzíva híre bátorította ezeket a rétegeket. A „fehér gárda" Abonyban is, Prónayfalván is fenti csoportokból tevődött össze.

150 Az áprilisi és májusi ellenforradalmi megmozdulások közös jellemzője volt, hogy az ipari munkásságra, az agrárproletariátus egyik, elsősorban városi részére, valamint a fegyveres karhatalomra támaszkodó direktóriumok rövid idő alatt felszámolták, hogy komolyan nem veszélyeztették a munkástanácsok hatalmát. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a városi középrétegek passzív és. a birtokos parasztság most aktivizálódó tömegeire támaszkodva a szélsőséges, a polgári demokráciával is szemben álló ellenforradalmi csoportok olyan — ekkor részben még csak potenciális — tömegbázisra tettek szert, amely számát tekintve meghaladta az agrár és ipari munkásságét, másrészről magában hordozta e bázis további szélesítésének a lehetőségét. Egy-két belesodródott vagy megfizetett agrárproletárral már a szentkirályi ellenforradalmárok körében találkozunk,

151 több százra tehetjük majd azoknak a Duna menti, tanyasi és falusi agrárszegényeknek a számát, akik júniusban a Duna melléki ellenforradalom részeseivé válnak. Részint az ország rendkívül súlyos gazdasági és perspektivikusan nem kevésbé kedvezőtlen külpolitikai-katonai helyzete, részint a proletárdiktatúra legfelső és helyi vezetésének az ország, ill. Duna—Tisza köze társadalmipolitikai realitásait figyelmen kívül hagyó kisebb-nagyobb jelentőségű elhibázott intézkedései következtében májusban és júniusban tovább tartott az osztály-erőviszonyok kedvezőtlen irányú módosulása. Június közepérevégére pedig alapvetően megváltozott a helyzet. A Tanácsköztársaság központi szerveihez sorozatban futottak be az olyan jelentések, amelyek — szemben az áprilisi beszámolókkal — már nem egy-egy polgári és kispolgári réteg antipátiájáról, „kétlelkűségéről", hanem az agrár- és ipari munkásság — szóhasználatukban gyakran: lakosság — erősebb-gyengébb fokú közömbösségéről, helyenként lázongásáról számoltak be. Kiskunhalason ,,. . . a helyzet nagyon két színű, itt a hangulat nagyon rá mutat arra, hogy a lakoság legnagyob része a proletár diktatúra ellen van . . ." ; „. . . Apostag 149 221. dok.; vö. PIA. 005. f. 11/29. o.e. 150 231. és 234. dok. 151 PIA. 005. £. 11/29. o.e.