Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

munkásság döntő többsége támogassa a proletárdiktatúrát. Ugyanakkor jelentősen megnövelte a polgári demokratikus forradalom időszakában az úri kis- és középbirtokosokra, a katolikus papságra, a katonatisztekre, valamint a közigazgatási és karhatalmi apparátus egy részére korlátozódó, csekély számú és erejű ellenforradalmi tábort. Ezen rétegek mellé, akik a proletárdiktatúrát természetesen még hevesebben támadták mint a polgári demokráciát,

137 a városi és falusi középrétegek újabb és újabb csoportjai sorakoztak. A pénzintézetek és kereskedelmi üzletek szocializálása vagy zár alá vétele, az üzemek szocializálási határának helyenkénti túllépése, a kisiparosság szerszámainak helyenkénti köztulajdonba vétele

138 sértette a városi középrétegek tulajdonosi érdekeit és — ahol túlkapásokra nem is került sor — megingatta biztonságérzetüket. Egyik csoportjukat a megyei direktórium közgazdasági osztályának vezetője így jellemezte: ,,A kereskedők ma mint a közellátás szervei szerepelnek, de nem tudnak beilleszkedni a proletárdiktatúrába. Egyik lábukkal a proletáruralom, a kollektivizmus szolgálatában állanak, a másik lábukkal azonban még mindig kereskedők akarnak lenni, tovább akarják folytatni az átkozott kereskedői politikát. Úgyszólván mindenütt kétlelkű, kétéletű emberek vannak".

139 A kisiparosság politikai mentalitásáról a Belügyi Népbiztosság egyik politikai nyomozójának a véleményét idézzük: ,,. . . a kisiparosság ... a mostani állapotoktól idegenkedik, de nézetének nyíltan nem mer kifejezést adni, habár ez határozottan meglátszik viselkedésén".

140 A Magyar Tanácsköztársaság vezetői a birtokos parasztsággal mindvégig meglehetős toleranciával bántak, amit — a politikai meggondolások mellett — az ország gazdasági helyzete is kötelező érvénnyel írt elő. Ugyanakkor senki sem titkolta és senki előtt sem volt titok, hogy a 100 holdon aluli földmagántulajdon ideiglenes állapot. Ez a tudat a birtokos parasztság körében is egy szimpatizánsnak távolról sem nevezhető politikai vélemény kialakulását eredményezte. Abban, hogy a birtokos parasztság korábbi és március végi, április eleji, lényegében szintén passzív álláspontja egyre inkább — szemben az immár ellenforradalmi, de változatlanul passzív városi középrétegek politikai magatartásával — az aktív ellenforradalmiság álláspontja felé tendált, a politikai realitások iránti mentalitásukból fakadó érzéketlenség és helyzet fel nem ismerés mellett a térség speciális helyzetéből fakadó tényezőknek, mindenekelőtt a nagyobb volumenű és gyakoribb rekvirálásoknak is fontos 137 Tanácsköztársaság-ellenességükre: 213., 218., 233. és 219. dok. 138 A kisiparosok szerszámainak köztulajdonba vételét az eddigi munkák nem igen dokumentálták. Duna— Tisza közi meglétére lásd : PmL. PPSKk Vm. Alispánjának ír. TAGYOB. abonyi járás 21. p.; uo. Kiskunfélegyháza 3. p.; Félegyházi Proletár, 1919. ápr. 27. (I. évf. 7. sz.) 3. p. 139 271. dok.; vö. 255. és 275. dok.-al. 110 Kalocsa és Vidéke 1918—1919., 182. p.