Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

értelmiségnek volt számottevő (egyaránt 10—10%-os) képviselete. A falvak tanácstagjainak döntő többsége, mintegy 3/4-e a mezőgazdaságban dolgozott. Ezen belül a nincstelen agrárproletárok, a törpebirtokosok és a birtokos parasztok arányai nagyjából-egészében megegyeztek. Az iparból és forgalomból élők (elsősorban kisiparosokról, másodsorban segédekről van szó) képviseleti aránya alacsony, ami e települések foglalkozásszerkezeti struktúrájának a következménye volt. Csak az egyes társadalmi rétegek képviseleti arányát tekintve tehát a Duna—Tisza közi tanácsok összetétele sem állt messze a Forradalmi Kormányzótanács elgondolásától, hiszen a kizárólag saját munkájukból élő fizikai munkások mintegy 2/3-os többségével szemben nem tűnik jelentősnek a birtokos parasztság 10,99, ill. 25,52%-os aránya. Egy réteg vagy csoport érdekképviseletének a hatékonysága azonban nemcsak a delegált tagok számán, hanem azok tekintélyén, befolyásán is múlik. A birtokos parasztság pedig a proletárdiktatúra előtti időkben az ún. falusi triumvirátus mellett a helyi hatalom letéteményese volt. Egyéb források és ennek alapján biztosra vehető, hogy a helyi „szegénység" több településben, elsősorban falun nem tudta, nem akarta, vagy nem merte a hagyományos uralmi struktúrát maradéktalanul megsemmisíteni. Erre utal az is, hogy a birtokos parasztság köréből kikerülő tanácstagok több mint fele a közép- és gazdagparaszti kategóriákba tartozott, s mint ilyen időnként vagy állandó jelleggel bérmunkát is igénybe vett, tehát sem választó sem választható nem lehetett volna. Ezt látszik bizonyítani a volt közigazgatási apparátus 1,40, ill. 2,16 %-os részvétele is, amely számszerűleg szintén jelentéktelennek tűnik, más szempontból nézve azonban azt jelenti, hogy a 40 mintába került Duna—Tisza közi falu tanácsa közül 17-ben 1—4 jegyző vagy csendőr is helyet foglalt. Ugyanez vonatkozik a szintén választójog nélküli vagyonos és segédeket alkalmazó kereskedőkre és kisiparosokra is. Ezek a számok és arányok természetesen elsősorban a tanácsok összetételére vonatkoznak. Az a mintegy tucatnyi áprilisból és májusból fennmaradt távirat és jelentés, mely a tanácsok elégtelen, helyenként helytelen működését (pl. : Dömsödön, Tökölön, Nemesnádudvaron, Hajóson, Érsekcsanádon, Páhin, Kalocsa környékén, a kunszentmiklósi járásban) rendre a tanácsok összetételével és elsősorban a birtokos parasztság és a jegyzők részvételével magyarázza, valamint a Duna—Tisza közi tanácsok átalakításának az a sorozata (pl.: április 13-án Kalocsán, április végén Ráckevén, május 18-án Érsekcsanádon és Sükösdön, május 22-én Prónayfalván, május végén Fülöpszálláson, június 10-én Szabadszálláson), amely április második felében és májusban a régió politikai életét jellemezte, azonban azt bizonyítják, hogy működési mechanizmusukra is hatással volt. A választásokon való korlátozott részvételnek, valamint a falusi és részben falusias mezővárosi