Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

pártok, testületek és egyének támogatást biztosító nyilatkozatai mögött

119 csakúgy, mint —• az áprilisi tanácsválasztások során — a munkásállam helyi közigazgatási szerveibe való törekvés mögött. A Magyar Tanácsköztársaság március végére megalakult hatalmi szervei ugyanis —mint láttuk —területenként és településenként változó szisztéma szerint jöttek létre. Ezért a Forradalmi Kormányzótanács legsürgősebb feladatai egyikének tekintette a végleges, s a kialakulóban levő új államrend jellegének és szellemének adekvát tan ács választ ások megtartását. A Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányaként ismert XXVI. számú kormányzótanácsi rendelet széles körű választójoggal ruházta fel az ország lakosságát. A 19. § szerint: „Választók és tanácstagokká választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik tizennyolcadik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek mint munkások vagy alkalmazottak stb., vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak, stb. munkáját lehetővé teszi". Nem választhattak a kereskedők, lelkészek és szerzetesek, a munkanélküli jövedelemből élők, a nyereségszerzés céljából bérmunkásokat alkalmazók és természetesen az elmebetegek valamint a bűnözők sem.

120 A Belügyi Népbiztosság iratai között megmaradt töredékes jelentésegyüttes adatai (20 település) szerint Duna—Tisza köze 1920-as összlakosságának 15,10 %-a élt szavazati jogával. Ha ezt az arányt a társadalmi helyzetük alapján ténylegesen választójoggal rendelkezők hozzávetőleges számához (az összlakosság kb. 50 %-a) viszonyítjuk, azt kapjuk, hogy a térség választó és választható összlakosságának mintegy 4—5%-kal kevesebb mint 1/3-a szavazott. Ez a szám a választójoggal rendelkező férfilakosság valamivel több mint felével volt egyenlő. Mivel a megye északi járásaiban a választójoggal rendelkezők közel fele (városokban az összlakosság 25,53 %-a, falvakban 20,58%-a), a választó és választható férfilakosság többsége élt szavazati jogával, s mivel az ország egészére 25%-os arányt szokás reálisnak tekinteni, azt állapíthatjuk meg, hogy az iparvidékek gyári munkássága és az iparvidékek közelében élő agrárproletariátus egyaránt biztosabb jelenlevője volt az áprilisi tanács választásoknak, mint a Duna—Tisza közi kisipari munkás, agrárproletár és törpebirtokos, ami újabb bizonyítéka eme rétegek korábban már jellemzett mentalitásának és relatív politikai felkészületlenségének. Ezen országosan legalacsonyabb részvételhez mint objektív tényező fentiek mellett a Duna—Tisza közi tanyarendszer is hozzájárult. Sokkal teljesebb, csaknem hiánytalan adategyüttes alapján állapítottuk meg, 119 179. dok. és XIX. old. fényképmelléklete. Vö. ROMSICS, 1975. 330. és SZABÓ, 64. p. 120 190. dok.