Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

is.

103 Mint már hangsúlyoztuk, ezek az állásfoglalások nemcsak a szociáldemokrata vezetők többségének, hanem a párttagság nagyobb részének a politikai véleményét is tükrözték. A polgári demokráciával mint politikával és államformával, ill. az ezt támogató és „törvényhozással" továbbfejleszteni kívánó szociáldemokrata vezetőkkel szembeni tömegelégedetlenkedéssel ugyanis nem igen találkozhatunk. Ennek jeleként szoktuk emlegetni a parasztság legalsó rétegeinek vonatkozásában a formaságok bevárása nélküli termelőszövetkezetek alakítását és a földfoglalásokat, a munkások vonatkozásában pedig a pártvezetést megkerülő sztrájkokat és gyárfoglalásokat, röviden: a január—februári ún. második tömegmozgalmat. A Duna— Tisza közén azonban kevés ebbe a kategóriába sorolható esemény történt. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtti hetekben a földfoglalás csak a vármegye északi részében volt jelentős, ott, ahol a budapesti proletariátus forradalmasító hatása a leginkább érződött.

104 Duna—Tisza közén mindössze egyetlen radikális földfoglalásról tudunk. A Szalkszentmártonhoz tartozó Homokszentlőrincen fosztották meg 10 ezer holdas uradalmától a béresek és az uradalmi intézőség haladó gondolkodású tagjai Farkas Bertalant 1919 januárjában. A kiskunhalasi termelőszövetkezet alakítás nem tekinthető annak, mert a 255 földmunkás szabályos bérleti díjat fizetett a városnak.

105 A parasztság — ha türelmetlenül is — az agrárreform realizálását várta, amelynek előkészületei, a földigénylők összeírásai, területkijelölések, stb, február—márciusban már megkezdődtek. Néhol, pl. Kalocsán a végleges rendezésig ideiglenes bérletekhez jutottak. A régi álom teljesülése közeli valóságnak tűnt.

106 „Gyár"-foglalás (Duna—Tisza közi viszonylatban a terminus idézőjelbe kívánkozik) egyetlen egy sem történt. Bér és egyéb szociális követelésekkel a munkások és szervezeteik természetesen gyakran előálltak.

107 Ilyen természetű eredményeik nem lebecsülendők, megnövekedett tekintélyüket és hatalmukat bizonyítják, ugyanakkor legfeljebb csak potenciálisan jelenthették a fennálló viszonyok egyes, elsősorban anyagi természetű vonatkozásainak radikális tagadását. A forradalom továbbfejlesztésére, a különösen a mezővárosi agrár- és ipari munkásság körében észlelhető szociális elégedetlenkedés radikálisabb politikai kiaknázására, a baloldali szociáldemokraták leválasztására a Kommunista Párt lett volna hivatott, amelynek szervezetei Budapesten, a nagyvárosokban és a főváros közvetlen közelében ugyan már 1918 végére megala103 153. dok. 104 SZEMERE Vera: Az agrárkérdés 1918—-1919-ben. Bp. 1963, Kossuth Könyvkiadó. 272 p. 146. p. 105 117. és 142. dok. 106 95., 113., 145., 148. és 155. dok. 107 98., 124. és 133. dok., valamint ROMSICS, 1975. 333—334. p. és SZABÓ, 57. p.