Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

IV. AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSÁHOZ

Litauszki Sándor, Vicián Mihály és Latzkó Pál kiskőrösi földmívesek, akik a diktatúra alatt az ottani lakosság legteljesebb megelégedésére vezették az ügyeket, és mint direktóriumi vagy munkástanácsi tagok mindenben polgártársaik érdekét szolgálták, sőt Rimár György, aki a forradalmi törvényszék elnöke volt, megakadályozott ezen minőségében minden atrocitást, és csak oly ügyekben ítélkezett, amely ügyek a bíróságnak a diktatúra alatti fölfüggesztése mellett a közrendet biztosították. Minthogy a fentnevezettek és előttünk ismeretlen nevű 13 társuk fogva tartására a Bt. 141. §-ában felsorolt okok egyike sem forog fenn, ezért nyomatékosan kérjük a vezetésért felelős t. Államügyész Urat: méltóztassék a fentnevezettek és 13 társuk szabadlábra helyezése iránt saját hatáskörében sürgősen intézkedni, és bennünket azon törekvésünkben, hogy az ártatlanul szenvedőket és a jogellenesen letartóztatottakat mielőbb visszaadjuk az arra nagyon rászoruló termelő munkának, hathatósan támogatni. A tett intézkedésről nyilvántartás végett szíves értesítést kérünk. Tisztelettel : Magyarországi Szociáldemokrata Párt Jogvédő Bizottsága Magyarországi Szociáldemokrata Párt Titkársága [fejbélyegző] olvashatatlan aláírás Tisztázat, tintával irt aláírással. — PIA. 642. f. 1919—IV — 742. o.e. (eredeti ikt. sz.: 4028/1919.) A terjedelmes perirat aktái között nem találtuk nyomát sem a kérelem teljesítésének, sem visszautasításának. Annyi azonban bizonyos, hogy a proletárdiktatúra letartóztatott kiskőrösi vezetői közül — eltekintve a 4 évi fegyház büntetésre ítélt budapesti illetőségű Csuka Béla politikai megbízottól — hetet ítélt el az ellenforradalom kalocsai bírósága. Laczkó János földművest, direktóriumi elnököt 2 évi és 6 hónapi fegyházra, Viczián Mihály földművest, a közélelmezési bizottság vezetőjét 8 évi fegyházra, Rimár György mezőgazdasági napszámost, a forradalmi törvényszék tagját 2 évi és 6 hónapi fegyházra, Bódog István molnársegédet, a közélelmezési bizottság tagját 5 évi fegyházra, Litauszki Sándor földművest, direktóriumi tagot 3 évi fegyházra, Krizsán András földművest, tanácstagot 2 évi fegyházra, Viczián Lajos kocsigyártót, direktóriumi tagot 10 évi fegyházra mint főbüntetésre ítélte a bíróság. Ezenkívül 10 évre valamennyiüket megfosztották hivataluktól, s a politikai jogok gyakorlásától. (Uo. B. 2144/9/1921. számú ítélet.) Az ítéletek jogi alapjául a Friedrich — kormány 4039/1919. M. E. számú rendelete szolgált, amelynek 1. §-a kimondta, hogy „a törvényszék ítél a jelen rendelettel szabályozott gyorsított bűnvádi eljárás szerint a Tanácsköztársaság szervei, közegei és megbízottai felett, akik hatósági jogkört bitorolva vagy színlelve a büntetőtörvényekbe ütköző cselekményt követtek el", azaz a Tanácsköztársaság valamennyi szerve és hivatalnoka bitorolta hivatali jogkörét. A bíróságok gyakorlatában ez a jogi formula azt jelentette, hogy a szocializálás és a rekvirálás végrehajtása lopásnak, rablásnak, a forradalmi törvényszékek halálos ítéletei gyilkosságra való felbujtásnak minősültek. (RÉV, 14—17. old.) A kiskőrösiek perében előbbit pl. Viczián és Bódog, utóbbit Rimár esetében alkalmazták.