Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

IV. AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSÁHOZ

KECSKEMÉT, 1919. TÓTH LÁSZLÓ LEVELE MENYASSZONYÁHOZ A BEBÖRTÖNZÖTT KOMMUNISTÁK HANGULATÁRÓL Reggeli séta után, szerda Kedves Szösze! E szürke napok tűrhetőbb ideje az a fél-fél óra, amelyet séta gyanánt engedélyez a büntetőtörvénykönyv. Reggel fél kilencz felé nyitja az őr az ajtót (miénket nem, mert az állandóan nyitva van), s harsányan jelzi: séta! Természetesen nem pálmaliget vár bennünket erre a sétára, hanem barátságtalan szűk udvar, szürkeség, ahol nem csillan egyetlen szín, s fölöttünk tenyérnyi kékség, mit égnek hív a rab.

3. De mégis érdekes ez a félóra, hol kíváncsian tudakozódnak: van lézus ? (olvasmány, újság), s ha van átadják, ha nincs, így felelnek: alma (nincs). Majd megkezdődik a hírek, értesülések kicserélése. Természetesen kitűnő talaja van minden rémhírnek és képzelődésnek. A földszinten lakók tudnak legtöbbet a suszter, szabó, szakácsné s a favágók révén, akikkel olykor összeakadnak, s átveszik a friss pletykákat. Persze ők már mindent túlozva adnak tovább, s érthető, hogy az ő fantáziájukban a vörös hadsereg már megint a Kárpátokban van, mint tavaly ilyenkor. Megvitatják a sétán a politika összes eseményeit, s dúsan száll az áldás Priedrichre s helybeli híveire. Megvitatják a kiszabadulás összes lehetőségeit, a fölmentést s az amnesztiát a király választásnál s a helyzet javulását a nemzetgyűlés munkájától. Legtöbbet hisznek annak, aki új vendég. A pesti gyűjtőből érkezők az ottani helyzetről tartanak előadást, a rendőrségről áthozottakat azzal ostromolják: hát ott mi újság van, kiket internálnak. Nagy esemény azután az ilyen sétákon, ha valami tekintélyesebb rab érkezik. Annak idején kétnapos szenzáció volt Csabay János, ma meg valami Kéri Kálmán nevű módos polgár behozatala zavarta meg a kedélyeket. Az őrök is beszédbe elegyednek olykor-olykor, s elsírják bánatukat, a drágaságot s a különböző feltevéseket a hazának, kékpénznek s a kommunista rabok jövőjéről. Minden hír a másik emeletre már eltorzítva, túlozva ér el, s kelt oktalan örömet és hiábavaló szomorúságot. Nekünk persze naponta jön az újság, s nélkülözni tudjuk a szakácsné eleven újságait, s a sétákon csak megmosolyogjuk a hírek lázas kicserélését,