Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

lenes néptanácsát nevezték ki. A Kiskunhalasi Ideiglenes Néptanács kinevezését március 21. időszerűtlenné tette. A Duna—Tisza közi ideiglenes néptanácsok tagjainak legkevesebb fele, de inkább kétharmada szociáldemokrata volt.

92 A falusias mezővárosokban, ahol a párttagság létszáma jóval alacsonyabb, a szociáldemokrácia hagyományai jóval szerényebbek, s ahol a szociális feszültségek is kisebbek voltak, a munkásszervezetek nem igen álltak elő hasonló követelésekkel, s ha igen (pl. Hartán), a képviselőtestületnek volt bátorsága és ereje ezt visszautasítani.

93 Korábban már érintettük, hogy mindössze egyetlen nem rendezett tanácsú város, Dunapataj szociáldemokratái tudták keresztülvinni a képviselőtestület és az elöljáróság újraválasztását — még 1919. január első napjaiban.

91 Egyéb hasonló nagyságrendű településekben meg kellett elégedniük annyival, hogy egy-két tagjuk képviselte érdekeiket a képviselőtestületekben.

95 A néhány falusi és községi szociáldemokrata szervezet pedig ilyen aspirációkkal sem lépett fel. Mindennek a három településtípus lakosságának korábban hangsúlyozott társadalmi szerkezete és egyes rétegeinek politikai fejlettsége vagy fejletlensége volt az oka. A mezővárosok szociáldemokrata szervezetei tehát sikerre vitték a közigazgatás átalakításával kapcsolatos elképzelésüket, s a falusi mezővárosok munkástanácsai és pártszervezetei is eredményeket értek el. Mindebből azonban tévedés lenne olyan következtetést levonni, hogy a Szociáldemokrata Párt Duna—Tisza közi szervezeteire a baloldali szociáldemokraták és a párton belül tevékenykedő kommunisták túlsúlya lett volna jellemző, s követeléseik a proletárdiktatúra anticipálását jelentenék. Nyilatkozataik, valamint kritikus helyzetekben ekkor és a későbbiekben mutatott állásfoglalásaik egyértelműen bizonyítják, hogy a párttagság és a vezetők többsége nem március 21-éhez hasonló hatalomátvételre, nem az ország azonnali szocialista-kommunista jellegű átalakítására gondolt, hanem a polgári demokratikus reformprogram radikális megvalósításáért, a meghirdetett választások eredményes kimenetele feltételeinek biztosításáért harcolt. Láttuk, hogy Kiskunhalason és Kecskeméten is sakk-matt helyzet állt elő. A szociáldemokrata hatalomátvétel mégis elmaradt. A Kiskunhalasi Munkástanács például — jóllehet januártól ígérgette a városi vezetés félreállítását — az országos pártközpont intencióinak megfelelően március 21-ig várta a szociáldemokrata többségűnek remélt ideiglenes néptanács kinevezését.

96 A feb92 125., 140. és 157. dok.; Iratok Pest megye történetéhez. 1918—1919., 161. p. (120. dok.) 93 114. dok. 94 91. dok. 95 116., 123. és 137. dok. 96 98. dok.