Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

zömének reakcionárius hajlandósága megerősödött. . .".

65 Hasonlóképpen Cegléden, ahol az ellenforradalmi erők országos megélénkülése idején, január végén, február elején a konzervatív polgárság néhány tagja a Nemzeti Tanács szociáldemokrata tagjait inzultáltatta.

66 A középrétegek konzervatív csoportjainak „sérelmeit" szinte leltárszerűen sorolja fel az egyik kiskunhalasi kereskedő család leányának kéziratos napló ja-visszaemlékezése: isten, haza és a trón elárulása, az antantcsapatok „tolvajlámpával" történt bevezetése, a „fajmagyar" politikusok kiszorítása a kormányzatból és az „orosz-ágens" zsidók beözönlése, a műveletlen és tudatlan nép farorizálása,

67 mely megállapítások alatt •— magyarra fordítva — az önálló Magyarország megalakulása, a köztársaság kikiáltása, a már minden szempontból értelmetlen háború befejezésének tudomásulvétele, a radikális polgárság és a szociáldemokrata munkásság legfelkészültebb vezetőinek hatalomba kerülése, s végül az általános és titkos választójog, valamint az agrárreform értendő. Ezen ellenforradalmi érzelmű csoportok Duna—Tisza közi viszonylatban sem komolyabb tömegbázisra nem találtak, sem — részben előbbi függvényeként — szervezeti kereteiket nem tudták kiépíteni. A Károlyi-párttól eltekintve a korábbi parlamenti pártok helyi szervezetei feloszlottak vagy legalábbis aktívan nem működtek. A felélesztésükre és újjászervezésükre irányuló törekvések rendre kudarcot vallottak.

68 Illegális ellenforradalmi szervezkedésről egyetlen egyről, az ún. kunságiról tudunk. A szervezkedés csírái még 1918 decemberére nyúlnak vissza, amikor Baky Miklós kunszentmiklósi földbirtokos és mintegy másfél tucat környékbeli társa egy felhívást bocsátottak ki, melyben mint redeptusok 170 millió koronás követelésüket jelentették be a Habsburgokkal szemben. A mozgalomnak ekkor még nem volt határozott ellenforradalmi célja, de a szervezkedők összetétele és a térségből csatlakozók (Eoerster Lajos kunszentmiklósi főszolgabíró, a kiskunhalasi Kolozsvári testvérek: polgármester, református lelkész, főhadnagy, a szintén halasi Lőrinczy főjegyző, Endre Zsigmond kiskunfélegyházi főszolgabíró stb.) garantálták, hogy a pesti kapcsolatokkal rendelkező Hefty Richárd főhadnagy bekapcsolódása után az eredeti követelés mint fedőszerv mögött a fővárosi katonatiszti ellenforradalmi csoportokhoz (Festetich, Schulter, Gömbös stb.) csatlakozó és Budapest bekerítését tervező összeesküvéssé váljon. Számottevő tömegbázissal azonban ők sem rendelkeztek; maga Hefty ismeri el utólag, hogy a ,, . . . kunszentmiklósi, halasi, félegyházi és fülöpszállási megbízható nemzet- és polgárőrség . . . még véde65 79. dok. 66 115. dok. 67 TJM. Győrfi Matild jegyzetei. Lt, sz.: 7265. 68 81., 100. és 156. dok.