Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)
Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)
általános és titkos nemzetgyűlési választások előkészületei, az új közigazgatási szervezet megoldatlansága, valamint a tél és tavasz folyamán minden eddiginél súlyosabb közellátási helyzet hatására az ,,osztálybéke" illúziója gyorsan szertefoszlott. 1919 első hónapjaira a szembenálló társadalmi rétegek polarizációja minden korábbinál élesebb lett, ami heves osztályharcot és pezsgő politikai életet eredményezett. A konzervatív polgárság, különösen ennek katonatiszti rétege kifogásolta a Károlyi-kormány nemzetiségi politikáját, tehetetlenségnek minősítette a történeti Magyarország peremterületeinek elszakadását tudomásul vevő wilsonismusban bízó álláspontot, s élesen kritizálta az autonóm nemzetiségi területeket kialakító törvénycikkeket. A vármegye Törvényhatósági Bizottságának január 13-i, Ruszka-Krajna autonómiáját biztosító X. néptörvénynyel szembeni állásfoglalása, az ,,országfelosztás" „ünnepélyes óvása" e csoportok véleményének tekintendő. 58 Nem volt mentes ellenforradalmi tendenciáktól a kecskeméti katonatisztek egyébként pozitív követeléseket is tartalmazó mozgalma sem. A térség legradikálisabb nemzeti tanácsa gyökeres átalakításának igénye, a nem hadviselt, „elvtelen" tagok, mindenekelőtt a szociáldemokrata Buday és Lőwy kiszorítására való törekvés ugyanis az állásszerzés szándéka mellett ilyen tartalmat sejteti 59 A földbirtokosokat és a legtehetősebb gazdagparasztokat az agrárreform bejelentése és realizálásának előkészületei 60 állították szembe az új kormányzattal: nem gondoskodtak a tavaszi munkákról, napszámosokat nem alkalmaztak. 61 A birtokos parasztság és a vagyonos városi lakosság körében a megkezdett rekvirálások keltettek nyugtalanságot. 62 A begyűjtések korlátozottsága, majd később felfüggesztése azonban megóvták a kormányt attól, hogy a közép- és kisparasztság az aktív ellenforradalmi csoportok bázisává váljon. A volt közigazgatási és karhatalmi apparátus általában kiszolgálta a Károlyi- és Berinkey-kormányt, sokuk esetében azonban csak látszólagos és ideiglenes támogatásról volt szó. Csendőrök ellenforradalmi magatartásáról, a helyi Nemzeti Tanács elnökének becsmérléséről érkezett jelentés Dunapatajról, 63 a dunavecsei járás főszolgabírój a„ ... a leglehetetlenebb terrorral gátolja a szocialista munkások pártszervezeti működését". 64 „A régi közigazgatási hatóságok működésének visszaállításával — Kalocsán —... a középosztály 58 101. dok. 59 61—02. dok. 60 Lásd erre a 113. és a 148. dokumentumot. 61 152. dok. 62 93. és 150. dok. 63 80. dok. 64 107. dok.
