Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

tudomásul a központi irányelveket, s a dunapataji kivételével valamennyien, a kecskeméti és a kalocsai is, alkalmazkodtak ezekhez.

53 A Dunapataji Nemzeti Tanács december végén kimondta feloszlását, s a lakosság január elején zömmel a megszűnt Tanács és a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének tagjai közül új képviselő'testületet és elöljáróságot választott. Bár a választást egyetlen felsőbb fórum sem hagyta jóvá, februárban az új képviselőtestület gyűlt össze a község ügyes-bajos dolgainak szokásos havi megtárgyalására.

54 Eme egyedülálló dunapataji esettől eltekintve november második felétől a nemzeti tanácsok egyre inkább véleményezői, tanácsadói és ellenőrzési jogokkalkényszerültek megelégedni, melyet a városi tanácsokba és a képviselőtestületekbe delegált képviselőik révén gyakoroltak.

55 E folyamattal párhuzamosan a nemzeti tanácsok tekintélye, s az egyes települések életének irányításában elfoglalt szerepük súlya is csökkent. E tekintetben az egyedüli kivétel talán csak a Kecskeméti Nemzeti Tanács, mely képzett Károlyi-párti és különösen szociáldemokrata tagjai (Buday Dezső, Lőwy Ödön, Bódy János stb.) révén és a testület januári átszervezése alapján a város fontos, talán legfontosabb hatalmi tényezője maradt, s amelynek állásfoglalásait minden fórum respektálta.

56 A polgári demokratikus kormány alsó fokú közigazgatási szervezeteivel kapcsolatos problémák ilyen módon tehát látszólag és ideiglenesen megoldódtak. Az apparátus életképessége és fennállása azonban —- amint ezt később látni fogjuk — gyengébbnek és rövidebb életűnek bizonyult — legalábbis a mezővárosokban — mint azt a kormány gondolta. Az október végi, november eleji tömegmozgalmak idején az uralkodó osztályok visszavonulása következtében úgy tűnt, hogy az osztályellentétek háttérbe szorulnak. A kalocsai érsek november 12-i levele, amelyben isten áldását kéri az egyházi földtulajdon szekularizációját tervező Magyar Nemzeti Tanács munkájára, pregnánsan tükrözi nemcsak a katolikus felsőpapság, hanem a polgári demokratikus forradalommal szembenálló egyéb erők, a középrétegek konzervatív szárnyának november eleji állásfoglalását is.

57 Az „osztálybéke" magyarázata kézenfekvő: a vagyonbiztonságot veszélyeztető anarchikus állapotok megszüntetése, mely a nemzeti tanácsok legfőbb november eleji céljai között szerepelt, elsősorban a vagyonos középrétegek érdeke volt. A tömegmozgalmak megszűnése, a polgári demokratikus kormányzat reformprogramjának kibontakozása, a tavaszra tervezett 53 40., 52., 91. és 102. dok. 54 91. dok.; vö. B-KmL. Dunapataj. Közgyűlési jkv. 1919. február. 55 86. és 106. dok. 56 92., 97., és 102. dok. 57 54. dok.