Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

segédszemélyzet aránya — leszámítva az osztály tagozódás szempontjából máshová tartozó tisztviselőket és segítőket — alig érte el az 50%ot. Dél-Pest megye 100 önállójára még 1910-ben is csak 118 segédszemély jutott. Magyarországon — ezzel szemben — 219. A térség valamivel több, mint 20 000 kisiparosa, segítője, előmunkása, segédmunkása, szolgája és tanonca 12 387 műhelyben és üzemben dolgozott, amelyek — a segédek számát alapul véve — az alábbiak szerint oszlottak meg, ill. viszonyultak Magyarország iparvállalataihoz : alkalmazottak Dél-Pest megyei Magyarországi száma vállalatok vállalatok száma %-a száma %-a 0 8092 65,32 330 975 62,0 1 2401 19,38 98 305 18,4 2 1026 8,28 45 323 8,5 3— 5 663 5,35 39 059 7,3 6 — 10 152 1,22 10 991 2,1 11 — 20 40 0,32 4 523 0,9 20 fölött 13 0,10 4 020 0,8 A segéd nélküli és az 1 — 2 segéddel dolgozó üzemek körülbelüli megfelelése mellett mint különbség szembetűnő, hogy Magyarország vállalatainak 1,7 %-a alkalmazott 10-nél több munkást, a Dél-Pest megyei üzemeknek pedig csak 0,42%-a. Ezt az abszolút mértékben kicsiny eltérést az teszi jelentőssé, hogy a magyarországi 20 főnél több embert foglalkoztató üzemek között néhány ezres és sok 100—200 fős nagyüzem is akadt, hiszen az ország ipari munkásainak 52,1 %-a ekkor már gyári munkás volt. Dél-Pest megyei viszonylatban éppen ellentétes arányok léteztek. Pontosan megállapítható, hogy a 11 199 főnyi segédszemélyzet 39 %-a 1 vagy 2 alkalmazottat foglalkoztató műhelyben dolgozott, s hogy az ún. nagyipari munkásság Duna— Tisza közi százalékos értéke inkább az összes ipari munkás 5 %-a alatt, semmint efölött mozgott. (A 20 főnél több embert alkalmazó 13 ipari üzemnek sem volt ugyanis átlag 30—50 főnél több munkása.) A modernizációval együtt emelkedő, s bizonyos szempontból a szellemi kultúra fokmérőjének tekinthető köszolgálatú és szabadfoglalkozású értemiség száma és aránya szintén alacsony volt. A Dél-Pest megyei lakosság 2,58%-át kitevő 12 745 kereső és családtag alig valamivel volt több az országos átlag (3,8%) kétharmadánál. Az ipari és agrárnépesség közötti átmenetet képviselték a külön megha-