Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Bevezetés. Romsics Ignác: Duna—Tisza közének társadalmi-politikai viszonyai 1918—19-ben (vázlat)

redukáljuk, 58,22, ill. 41,58%-ot kapunk. A mai Magyarország megyéiből elvont tájegységekkel összehasonlítva kitűnik, hogy a parasztság differenciáltsági foka a térség újabb sajátossága. A birtokos parasztság és a szűkebb értelemben vett agrárproletariátus aránya viszonylag kedvező volt, mert az önállók és segítők, ill. az agrárproletárok aránya Északon 54,3—45,4, az Alföldön 50,2—49,5, Dunántúlon 61,4—38,3, mai területű Magyarország egészén 54,3—45,4%-ot tett ki. A tulajdonos birtokosok és az agrárproletárok arányának szempontjából rokonság mutatkozik Dunántúl és Dél-Pest megye között. A rokonság azonban nem jelent azonosságot. Ugyanis a Dunántúlon 100 kat. h. müveit földre 17,2 fő mezőgazdasági kereső jutott, a mai Bács-Kiskun megye területének minden 100 kat-h.-jára pedig csak 15,9 fő. Ez arra enged következtetni, hogy a Dunántúlon az önállók zömét a birtokos parasztság alsóbb kategóriái adták, a Duna bal partján pedig a középés gazdagparasztság is jelentős volt. Következtetésünk összhangban van Molnár Erik számításaival, aki az 1930-as statisztikák alapján állapította meg, hogy míg a történeti Pest megye területén minden 100 földműveléssel foglalkozó kereső közül 3, addig a Dunántúlon csak 0,7 tartozott a parasztság 50 és 500 kat. h. közötti birtokkal rendelkezők kategóriájába. (Az országos átlag 1,5 volt.) Az 51 985 főnyi birtokosnak és bérlőnek egyébként 2,77 %-a (1 445) 100 kat. h.-on felüli 35,47 %-a (18 583) 10 és 100 kat. h.- közötti 59,34%-a (30 849) 10 kat. h. alatti földtulaj donnai vagy földbérlettel rendelkezett, 2,13 %-a (1 108) pedig az egyéb önállók (majoros, részes földművelő, barom fitenyésztő stb.) kategóriájába tartozott. Az agrárlakosság túlsúlyának megfelelően alacsony volt a bányászatból és az ipar-forgalomból élők száma és aránya: 79 078 fő, ill. 16,02%. Dél-Pest megye ipar-forgalmi népességének aránya alig érte el a bánya és iparvidékek ilyen foglalkoztatottságú lakossága részesedésének felét, az országos szinthez viszomutott range pedig: 7,58%. A bányászatból, iparból, kereskedelemből, közlekedésből és hiteléletből élő összlakosságnak valamivel több mint kétharmadát az ipari lakosság tette ki. A kereskedelemből, hiteléletből, ill. a közlekedésből élők száma és aránya csaknem azonos volt, bányászatról pedig a Duna—Tisza közén nem beszélhetünk. Az 54 509 iparból élőnek közel fele, 22 128 fő tartozott a keresők kategóriájába, akik közül a vándor-, házi- és népiparban 605-en dolgoztak, 21 523 fő pedig a tulajdonképpeni iparban talált munkát. A térség újabb jellegadó sajátossága, hogy a tulajdonképpeni iparban dolgozó keresők 47,96 %-a önálló volt, s hogy a