Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Előszó

törekedtünk, természetesen jóval kisebb terjedelemben. Míg a II. és III fejezetben minden fontos problémakör részletes dokumentálását kívántuk elvégezni, az I. és a IV. fejezet esetében inkább a két forradalommal összefüggő kérdések jelzésszerű bemutatása volt és lehetett csak a célunk. * A dokumentumok visszaadásakor archeográfiai szempontból általában a rendkívül eltérő gyakorlatokat egységesíteni igyekvő Szinkovich Márta szabályzattervezetéhez*, ill. a Bács-Kiskun megyei Levéltár korábbi és a későbbiekben is követni óhajtott közösen kialakított gyakorlatához igazodtunk. Minden dokumentumot az irat keletkezésének helye és ideje vezet be, amelyeket legtöbbször a szövegből emeltünk ki, s eredeti helyükön csak a magánleveleknél hagytunk meg. Ha az irat keletkezésének pontos helyét vagy idejét nem tudtuk megállapítani, akkor ezt szögletes zárójelbe tett kérdőjellel jelöltük. Valamennyi címünk szerkesztett, amelyek tartalmazzák az irat szerzőjének (küldőjének) nevét, a címzett megnevezését, az irat tárgyát, valamint fajtáját. A közlésre kiválasztott források visszaadásánál szöveghűségre és teljességre törekedtünk. Külön jelzés nélkül és minden alkalommal csak a géphibákat, a nyilvánvaló elírásokat és a punktuációt javítottuk. Az eredeti helyesírás meghagyását vagy javítását a kibocsátótól fettük függővé ; magánszemélyektől származó iratok esetében meghagytuk, tgyébként általában javítottuk. A korra jellemző nyelvi fordulatokon és kieejezéseken azonban sohasem változtattunk. Ha a szövegben értelemzavaró hibát találtunk, szögletes zárójelbe tett kiegészítésekkel, toldalékokkal igyekeztünk a mondatot értelmessé tenni, ill. megjegyeztük: [így]. A szövegeket legenda követi, amely tartalmazza az irat előállításának módját (tintával vagy ceruzával — tehát kézzel — írt, ill. sokszorosított; az ilyen típusú megjelölés elhagyása minden esetben azt jelenti, hogy az iratot géppel írták) és az irat ügyviteli helyét (fogalmazvány, tisztázat, tisztázat másodpéldánya mint eredeti források, ill. hiteles másolat és másolat, ahol utóbbiba eo ipso beleértjük, hogy „nem hiteles" („egyszerű"). Megjegyezzük, hogy tisztázat másodpéldánya alatt azt a géppel írt másod-, harmad-, vagy negyedpéldányt értjük, amelyet — szerintünk — megtévesztő lett volna akár a hagyományos tisztázat, akár az aktaszerű fogalmazvány megnevezésbe szorítani, ill. hogy a táviratok esetében ugyanezt a terminológiát használtuk, * SZINKOVICH Márta: A szocialista korszak történetére vonatkozó források tudományos közlésének ideiglenes archeográfiai szabályzata. (Tervezet.) Év és hely nélk. Kézirat. 40 p.