Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

Előszó

Másrészről pedig — a megadott terjedelmi kötöttségek határain belül — nem egy fond vagy egy közgyűjtemény dokumentumait, hanem az elérhető legteljesebb és legfontosabb irategyüttest adjuk közre. A Duna és a Tisza mint természetes nyugati és keleti határ mellett déli határként kézenfekvőnek tűnt a demarkációs vonalat alapul venni, amelyen túli területek 1918 november közepétől 1921-ig gyakorlatilag az SHS Királysághoz tartoztak, s ahol nemcsak a proletárdiktatúra kikiáltására nem került sor, hanem már a polgári demokratikus kormányzat törvényei és rendeletei sem érvényesültek, jóllehet formálisan csak katonai megszállásról volt szó. A mai Bács-Kiskun megye déli területeinek vizsgálatáról való lemondásra ösztönzött — ezen túlmenően — az is, hogy Pécs-BaranyaBaja háromszög 1918—1921 közötti történeti problémáit a Gergely—Kőhegyi szerzőpáros két ízben is behatóan vizsgálta, s legutóbbi könyvük függelékeként a legfontosabb dokumentumokat is közölték. Kötetünknek az az 5—6 dokumentuma, amely a szerb megszállással foglalkozik, csupán jelzés kíván lenni. Északi határként egy olyan, a megye mai határától északra húzódó fiktív sávot (Ceglédet a Csepel-sziget középső-felső harmadával öszszekötő vonal) vettünk alapul, amelytől délre az agrárlakosság túlsúlya, az ipari munkásság csekély száma, a gyári munkásság hiánya, Budapest közvetlen szellemi hatásának szerénysége, s az ezekből következő megkésett és csökkent intenzitású politikai mozgás, míg északra épp az ellenkezője volt jellemző. (Arra természetesen ügyeltünk, hogy az abonyi és az alsódabasi járással, ill. a Cegléddel és Nagykőrössel foglalkozó dokumentumaink — a kötet csekély töredéke — és a Pest megyei Levéltár iratpublikációja között átfedések ne legyenek.) A teljességre törekvő forrásfeltárást, s a lehető legteljesebb és legfontosabb irategyüttes közlését a kötet célja mellett Bács-Kiskun megye speciális helyzete is szükségessé tette. Bács-Kiskun megye történetileg nézve ugj^anis töredék megye. A levéltárában elhelyezett községek és városok anyaga nem teszi lehetővé a kor mindenoldalú megközelítését. Ezért a Bács-Kiskun megyei Levéltár állagai mellett kiterjesztettük az anyaggyűjtést az Országos Levéltár, a Pest megj^ei Levéltár és a Párttörténeti Intézet Archívuma minden számbajöhető állagára is. Kutattuk a Hadtörténelmi Intézet Levéltárának anyagát, s ahol ez szükségesnek látszott, ahol levéltári dokumentumok nem álltak rendelkezésünkre, a helyi és az országos sajtóból is merítettünk. (Az átnézett fondokat és állagokat, ill. sajtótermékeket külön jegyzékben közöljük.) A legteljesebb iratállomány feltárását, s ennek alapján a terjedelem megszabta legfontosabbnak tűnő dokumentumok közlését szerettük volna elvégezni. Az első világháború második szakasza és az ellenforradalom hatalomra jutása helyi eseményeinek vizsgálatakor lényegében ugyanerre