Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)
II. A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ
KECSKEMÉT, 1919. JANUÁR 10. A POLGÁRMESTER FELIRATA A VÁRMEGYE FŐISPÁN-KORMÁNYBIZTOSÁHOZ A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG FELOSZLATÁSA ÉS A NÉPTANÁCS KINEVEZÉSE TÁRGYÁBAN Nemzeti Tanácsunk ma esti ülésén olyan nagy jelentőségű események történtek, 1 illetőleg készíttettek elő, hogy azokról — mint ezt az ülésen is bejelentettem — kötelességem nyomban jelentést tenni. Már a forradalom első napjaiban felmerült a kérdés, hogy a helyi Nemzeti Tanács vegye át a közgyűlés hatáskörét, miután annak mai összetétele a beállott forradalmi társadalom-átalakulásnak és politikai viszonyoknak nem felel meg. Akkor ez a kérdés lekerült a napirendről, mert az összehívott közgyűlés az eléje terjesztett, a forradalmi átalakulás szellemének megfelelő összes javaslatokat elfogadta, kilátásban voltak a közeli választások, majd folyton tervezte a kormány a városokban a Néptanácsokat, melyet azonban tudtommal csak Budapesten valósított meg. Most azonban a kérdés újra felmerült, és pedig forradalmi erővel. Ennek oka véleményem és tapasztalásom szerint nem a törv. hat. közgyűlés magatartásában, mely azóta sem változott, hanem egészen más okokban van. Egyik ilyen ok az, hogy közeli választásokra, tehát a forradalmi szellemnek az önkormányzatban való érvényesülésére, a szervezett munkásságnak a törvényhatósági bizottságba való bejutására, belátható időben kilátás nincs, s énnek dacára a kormány az önkormányzati szervezet megfelelő ideiglenes átalakításáról csak Budapesten gondoskodott, vidéki városokra nézve nem, holott a mai közgyűlés már tagjai számánál és szűk hatáskörénél fogva nehézkes szervezet. Másik oka az, hogy a kormány, helyesebben a minisztériumok, e nehéz helyzetben nem tudnak felterjesztéseink felett a forradalmi szellem kívánta gyorsasággal intézkedni, ami a helyi szükségletek gyors kielégítését lehetetlenné teszi. Egyes esetekben pedig a kormány előterjesztéseink ellenére úgy dönt, hogy az indoklásul felhozott országos érdekek nem meggyőzőek a tényleg fennálló helyi érdekekkel szemben. Ilyen eset pl. az, hogy a Hadügyminisztérium két, katonai kórházul használt, de majdnem teljesen üres
