Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez - A Bács-Kiskun Megyei Levéltár kiadványai 3. (Kecskemét, 1976)

II. A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ

Utána dr. Horváth Zoltán tartott hatalmas koncepciójú nagy beszédet, mely úgy szónoki szépségével, mint érveinek erejével elragadta a hallgatóságot. Beszédének elején vázolta azt az évtizedeken át folytatott szívós küzdelmet, amelyet a függetlenségi párt az ország függetlenségének kivívásáért és a népjogokért folytatott. Ezeket a célokat elértük, most már a rendet, nyugalmat kell megteremtenünk, mert enélkül nincs munka, és a békét sem kötik meg velünk ellenségeink addig, míg a belső rend meg nem szilárdul. Majd rátért arra, hogy a polgárság céljai nagyban egyeznek a szocialisták céljaival. A polgárság is követeli a rikító vagyoni igazságtalanság megszüntetését, de a nagy vagyont nem elvenni, hanem megváltani akarja, mert az ingyen adott vagyonnak nincs értéke. A szocialista pártnak nyílt és kifejezett végcélja a kommunizmus, és a földreformot is ennek elvei alapján akarja megvalósítani. Ezért csak örökbérletként, de nem tulajdonul akarja adni a földet a munkásságnak. Majd éles szavakban kelt ki a kommunizmus ellen, amely csak tudósok agyában született meg, de a gyakorlati életben meg nem valósítható. Ha mégis megvalósítanák, ez lenne az igazi rabszolgaság. A kommunizmuson kívül még egy választ el bennünket: a nemzetköziség. Nem hiszi, hogy magyar földműves nemzetközivé tudna válni, hogy mindegy volna neki, ott kap-e földbirtokot, ahol született, vagy idegen földön, ahol még a nyelvet sem értik meg. Végül felhívja a polgárságot, hogy alapítsa meg a polgárság szakszervezetét és pedig 5 alosztályt, melyek a következők legyenek: 1. tisztviselők és egyéb szellemi munkások, 2. iparosok és ipari segédmunkások, 3. kereskedők és kereskedelmi alkalmazottak, 4. birtokosok, 5. földmunkások polgári szakszervezete. Utána Héderi Antal szocialista szónok kért szót, és hosszú beszédében megcáfolni igyekezett dr. Horváth Zoltán érveit, és lerontani beszédje nagy hatását. Hogy ez mennyire nem sikerült neki, azt fényesen bizonyítja az az osztatlan tetszés és helyeslés, amellyel a Héderi után újból felszólalt dr. Horváth Zoltán beszédét a hallgatóság fogadta. A gyűlés utolsó szónoka dr. Szabó Árpád az idő előrehaladottságára való tekintettel röviden és csak nagy vonásokban vázolta a függetlenségi pártnak a nép jogok kivívása körüli érdemeit. Ezután az egybegyűlt polgárság nagy lelkesedéssel kimondotta, hogy megalakítja a polgárok szakszervezetét a dr. Horváth Zoltán javaslata szerinti alosztály okai. Zászlóbontás. — Félegyházi Hírlap, 1919. január 5. (XXXVII—XXV. évf. 1. sz.)