Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. század első felében - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 11. (Kecskemét, 1994)

Molnár János: Az iskola és az iskolai élet Nemesnádudvaron az 1900-as évek első felében

Molnár János Az iskola és az iskolai élet Nemesnádudvaron az 1900-as évek első felében I. A magyar népoktatásügy történetének sokszínű, eredményes, de ellentmondásoktól sem mentes időszaka a XX. század elejének évtizedei. Az első világháború, majd az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, az ezt követő forradalmak, s a trianoni békét követő sokk nem hatottak kedvezően a népoktatásra. A fegyverek szava, a politikai terror, a szélsőséges propaganda elnyomta az oktató-nevelő munka egyáltalán nem harsány gyakorlatát. A századforduló első negyedszázada a magyar oktatásügy, ezen belül az elemi iskolák számára a „túlélés" periódusát jelentették. Az 1920-30-as évek a nagy nekibuzdulás, az iskolaügy „prímátusát" hozták meg, amelyek jótékony hatása a 40-es évekre is továbbhatott. A Bethlen kormány konszolidációs politikája egy viszonylag stabil gazdaságot teremtett az országban. Az úgynevezett népszövetségi kölcsön termékeny hatása mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind a forgalomban és a hitelintézetekben nagyarányú fellendülést eredményezett. Az ország közérzetét, érzelemvilágát a trianoni béke elvetése, a revízió gondolata hatotta át. Ennek az „ideológiáját" dolgozza ki, fogalmazza meg a Bethlen kormány kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó, a „Gróf. A „Patriotizmus és nacionalizmus" c. - a Pesti Napló 1928. szeptember 30-i számában - megjelent cikkében így ír Klebelsberg: „Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar patriotizmus óriási erőforrás, amivel hegyeket lehetne megmozgatni és mégis sokszor aránylag még kisebb súlyokat sem tudunk megemelni, kisebb akadályokat sem tudunk a nemzet útjából elhárítani. Itt segíteni kell, mert szomorú, nagyon szomorú lenne, ha hazafiságunk énekben, érzelgésben, a területi épség után való inaktív sóvárgásban merülne ki és nem tudnók a patriotizmust a megváltozott külső