Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. század első felében - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 11. (Kecskemét, 1994)

Molnár János: Az iskola és az iskolai élet Nemesnádudvaron az 1900-as évek első felében

nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a tanulók a magyar kifejezéseket helyesen ejtik ki. Az egyes fogalmakat, amelyeket magyar nyelven tanítanak meg kell magyarázni, ha kell az anyanyelv segítségével is. 1925-ben a magyar oktatási kormányzat rendeletet adott ki a kisebbségek tanítási nyelvére vonatkozóan. Nemesnádudvaron is dönteni kellett abban, hogy a rendeletben lehetőségként megfogalmazottak közül melyiket válaszák. A tantestület az „A" és a „B" típust elutasította. Úgy döntöttek, hogy a már eddig használt „C" típusnak megfelelő tanítás mellett maradnak, mert a magyar nyelvi oktatást akarják javítani. A századfordulót követő két évtized sokirányú hatása - közte az iskoláé - vajon miként hatott a „magyarosításra", az anyanyelv megőrzésére? Mint már az előzőekben megfogalmaztuk, hogy a huszadik század első évtizedére a község lakosságának 11,3%-a volt magyar anyanyelvű. Az 1920. évi népszámláláskor a lakosság 6,3%-a vallotta anyanyelvét magyarnak. Tehát egy évtized alatt a magyar anyanyelvű népesség a felére esett vissza. Ugyanekkor a község lakosságának magyarul beszélő aránya 39,3%. Ezek a tényszerű adatok azt mutatják, hogy az iskolában „gyakran" hangoztatott magyar nyelvet erősítő törekvések nem voltak sem alaptalanok, sem erőszakos magyarosításra irányulóak. Egy, az 1930-as évek elejének tantestületi ülésén megfogalmazottak jól érzékeltetik a nemesnádudvari viszonyokat: „Továbbá az idegen nyelvű, magyarosodni nem akaró református községekkel szembe kellett volna állítania Császártöltés rom. kat. lakosságának a magyarosodását. Itt azonban rá kell mutatnia arra, hogy az anyanyelvét elhanyagolnia ugyan senkinek sem kell, sőt nem is lenne üdvös dolog. De viszont annak, aki magyar kenyeret eszik, kinek bölcsőjét magyar föld termetté, kit magyar szellő simogat, kinek magyarul dalol a madár, kit magyar föld hord a hátán, annak a magyar állam hivatalos nyelvét is kell tudni beszélnie."

22 Ezek a gondolatok kétséget kizáróan hatnak a község lakosságára. Az 1930. évi statisztikai jelentésben magyart jelöli meg anyanyelvének a lakosság 46,3%-a, s a községben a 80% a német mellett a magyar nyelvet is beszéli. Rövid három évtized alatt a magyar