Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. század első felében - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 11. (Kecskemét, 1994)

Molnár János: Az iskola és az iskolai élet Nemesnádudvaron az 1900-as évek első felében

anyanyelvűek száma közel négyszeresére nőtt, míg a magyarul is beszélők száma megkétszereződött. A német nyelv továbbra is a község minden lakójának társalgási nyelve maradt. Az iskola a kétnyelvűség fenntartását szorgalmazta. Az is a valósághoz tartozik, hogy a magyar nyelvben kitűnt tanulókat és a magyar nyelvet oktató tanítókat külön is dicséretben, vagy mint pl. a „Magyar Julián Társaság" elismerésben jutalomban részesítette. A magyar nyelv oktatására a tantestület „különös gondot" fordított, de az önmaguk elé tűzött feladatot úgy kívánták teljesíteni, hogy e törekvésük ellenszenvet ne keltsen. Ennek eredménye, hogy a gyermekek megkedvelik és szívesen beszélik a magyar nyelvet. De nemcsak a magyar beszéd, hanem a magyar szellem is mindjobban meghonosodik az iskolában. Minden bizonnyal ezt kívánta a testület demonstrálni azzal, hogy a harmincas években megindult „névmagyarosítás" is megjelent körükben. A plébános kérte a tantestület nem magyar nevű tagjait, hogy a mostanában megindult magyarosítási mozgalom szellemében nevüket magyarra változtassák. Az iskola, a tantestület sokat tett azért, hogy a falu népességének általános és bizonyos szakirányú műveltsége a kor követelményeihez igazodjon. Az 1920-as. évi statisztikai jelentésben a község 6 évesnél idősebb népességének 86,7%-a tud írni, olvasni. Tíz év múlva ugyanez az arány 89,5%. Tehát jelentős az iskola szerepe a műveltség emelésében. Ezzel együtt nőtt azoknak a száma, akik a megfelelő korban szerezték meg a négy osztályos végzettséget. A harmincas évek végére sem tudott az iskola jelentős eredményeket elérni abban, hogy mind többen végezzék el az ötödik, illetve a hatodik osztályt. Az analfabéták arányának csökkenése viszont a sikeres iskolai munkára is utal. 1920-ban arányuk 13,5%, 1930-ban pedig 10,5%. A tantestület igen sokat tett annak érdekében, hogy a felnőtt lakosság minél több szakirányú ismeretet szerezzen. Már az 1900-as évek elején működtetik a „gazdasági ismétlő iskolát". Ennek tananyagát rendszeresen a kor követelményeihez alakították. Volt figyelmük arra is, hogy az elemi iskolából kimaradt lányoknak „háziipari és háztartási" ismereteket oktassanak, amelyeket záróvizsgával fejeztek be. A téli időszakban 60-120 órás tanfolyamok segítették a szorgalmas „svábság" szakismeretének bővítését.