Szilágyi Tibor: Szélsőségek Kecskemét időjárásában - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 10. (Kecskemét, 1993)

II. Levéltári forrásanyag

1815/16. Az 1816-ban Januariusnak 29-ik napján történt irtóztató fergetegnek eggy szemmel látott tanú által készitett leirása: Hives szellő kezde Vasárnap az az 28-ik Januariusban alkonyodáskor fújdogálni, melly egész éjtzaka meg nem szűnt. Még 29-ikben az az Hétfőn reggeli 8 órakor valamelly rend kivül való tüneményről annyival inkább nem gondolkodott senki, mivel Pál-fordulása (Január 25.) Olta a' tavaszhoz hasonló, igen engedelmes, hó nélkül való idők jártak; ugyan azért a' szél hová tovább, mind inkább serénykedett, és hidegedett, mégis az al-foldön a' szabad ég alatt telelni szokott barmok bátorságába való hellyeztetéséről a' gazdák nem gondoskodtak; mivel még senki is őseitől nem hallotta sem Írásban nem találta; hogy iljen rend kívül való, ítélethez hasonló hideg és havas fuvatag az al-fődet ostromolta volna... Reggel nyólcz és kilencz óra között Szörnyű zúgással és sebességgel meg indult az éjszaki szél, melly az ablakokat szünet nélkül ugy rezzentette, mint valamelly menydörgés... Ezen borzasztó üdő bizonyossan a Kárpátusi havasokból rontott ki a' Síkra, melly is Pest Vármegyében Czegléd, és Szolnok-Abony között Kezdődvén, öszve járta Heves Vármegyének Tisza-mellékijárást; de a' Jászságnak tsak széleit nyalta... kevesbbé kegyelmezett Pest Vármegyének Kecskeméti járásában és a' Kis-Kunságban... Eggyátaljában az egész 1816-ik esztendő rendkívül sanyaruságos, csapásokkal teljes esztendő volt. Egész Februarius szenvedhetetlen hideggel, mellyhez Martiusban a' nagy és szüntelen szelek járulván, nem tsak az alföldön, hanem majd egész Európában a' buza vetéseket kivesztették és az az után következett gabonának szörnyű drágulását okozták... A' Tiszának emberi emlékezet ólta nem volt olly nagy áradása, mint ekkor. 29-ik Martiusban az árvizeken támadott habok a' Szolnoki Töltésen keresztül tsapván azt több heljeken úgy elszaggatták, hogy két vagy három napig a' kotsiknak által járása megszűnt, annak ujabb bizonyságára, hogy a' Tisza árjának nem akár mitsodás töltések állhatnak ellent... (G. L.) ...az a borzalmas vihar, amely 1816. január 29-én és 30-án csaknem egész Magyarország légkörében tombolt, és számtalan jószágot, elsősorban a hideget nehezen viselő juhot elpusztította, belső és külső épületekben aránylag kisebb kárt tett, inkább csak tetőket tépett fol, cserepeket vert le és havat szórt a padlástérben helyenként egészen ellepve betömte azt... Ennek a télnek az a szomorú