Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)

Bács-Kiskun Megyei Bíróság székházának építéstörténete - 7. Az új törvényszéki palota építése - b) A Törvényszék terve

kínál, amelyek alkalmas eszközei lehetnek a hatásos homlokzat- és tömegkomponálásnak. Kétségtelen, hogy Wagner Gyula ezek közül is válogatott. Ilyen hatásos eszközök, s a figyelmet már messziről magukra irányító jelentőséggel bírnak a tetőkupolák. A helybeli törvényszék két tetőtéri kupolával épült fel. Ezek egymástól mért tengelytávolsága 23 m, s a párkány fölött mért magasságuk kb. 8,5 m. Ugyancsak gazdagítja az épület látványát a homlokzati síkokból kiugró rizalitokra épült, főpárkány fölé emelkedő, mintegy másfél méter magasságú, mellvédszerű, ún. „attikafal". Ezeket a törvényszék épületében zömök pillérekkel gyámolított korlátbábokkal alakították ki. Az attikafalak sarokpillérein kővázákat helyeztek el. A főhomlokzatot lezáró sarokrizalitok attikafalai fölött, a tetőidom egyhangúságát feloldó sátortetőt építettek. S végezetül egykor ezen az épületen is megtalálhattuk a főhomlokzat legmagasabb részén a homlokzatot koronázó elemet, az ún. „akrotériont". Ez a kecskeméti törvényszéken egy kőszobor volt, melyet a főbejárat fölötti homlokzatot lezáró attikafalon helyeztek el. Törvényszék esetében egészen természetes, hogy a szobor Justifiât, a római mitológia igazság istennőjét ábrázolta, mint az igazságszolgáltatás szimbólumát. Ezért itt is bekötött szemmel, kezében mérleggel és karddal ábrázolták. Ma már hiányzik az épületről. Helyén egy íves záródású, jellegtelen oromfal található. Kár, hogy a kecskeméti törvényszék is a későeklektika korszakában épült fel. Ugyanis az építészettörténet jelentős számú művelője az eklektikának, az 1900 és 1919 évek közé eső szakaszát kevésbé értékesnek, hanyatlónak, széthúzónak minősíti. A korszak építkezései sorában az állami megrendelések mellett egyre nagyobb számban fordultak elő banképületek, szállodák, üzletházak stb. mellett a spekuláció beruházásai is. S miután az eklektikus irányzat ezek számára már nem tudott újat adni, a közvélemény, valamint a hivatalos bírálat viszont már kevésbé fogadta el a történelmi formák egyszerű alkalmazását, ezért a tervezők kénytelenek voltak a részletképzéseket egyénileg módosítani. így a késői eklektikában jelentősen fellazult a tervezési fegyelem, valamint teljes bizonytalanság támadt az építészet elméletében felismert és eddig kidolgozott törvényszerűségek alkalmazásában. Nem csupán mértéktelenül zsúfolódtak a részletek, hanem