Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)

Bács-Kiskun Megyei Bíróság székházának építéstörténete - 7. Az új törvényszéki palota építése - b) A Törvényszék terve

igazságügyi épületek sokaságát hozták létre. Az 1870 és 1920 közötti 50 év alatt felépült minden olyan igazságüggyel, igazságszolgáltatással, büntetés-végrehajtással összefüggő intézmény, melyeket a jogásztársadalom nélkülözhetetlennek ítélt. Ez a hatalmas feladat nem csupán az ország legfelkészültebb építészeit, hanem szobrászait és iparművészeit is mozgósította. így érthető, ha a múltunk értékeit őrző műemlékvédelem az ország egyre több igazságügyi épületét sorolja építőművészetünk kiemelkedő alkotásai közé. Az igazságügyi épületek esetében ezután új elvek kerültek megvalósításra. Az új feladatok megoldásánál nem elsősorban a börtönökre koncentráltak, hanem főleg a királyi törvényszékekre, királyi ügyészségekre és járásbíróságokra, amelyek büntetésvégrehajtási intézetekkel is kiegészültek. Ezután az új épülettípusoknak nemcsak bele kellett simulniuk a város építészeti környezetébe, hanem úgy kellett ezeket megtervezni, hogy környezetükben meghatározó jelentőségű, monumentális hatásúak legyenek. Minden igazságügyi épülettípusnál, a falai között működő jogi és büntető szervek kialakítják a működésükhöz szükséges optimális belső rendet, melyhez alkalmazkodva, illetve irányelvként tekintve, a tervező építész megtervezi az épület alaprajzi elrendezését. Természetesen más követelményeket is teljesítenie kellett a tervezőnek. Ilyen volt, hogy a telekadottságokat figyelembe véve, meg kell oldani az épületnek a környezetbe való legideálisabb elhelyezését, s a főbejáratot építészeti eszközökkel ki kell hangsúlyozni. A kapun át nagy méretű, teátrális kialakítású előcsarnokba kell bejutni, melyből a főlépcső indul, kettős elosztású emeleti karokkal. Általában az is követelmény volt, hogy a leggyakrabban háromszintesre tervezett épületben hol helyezendők el az egyes intézmények, így a földszinten kaptak helyet a járásbíróságok, a telekkönyvi hivatalok, a vizsgáló és büntető bíróságok, de a fiatalokkal foglalkozó szervek is. Az első emeleten jelölték ki legtöbbször az elnökség hivatalát, a polgári bíróságot, a tárgyalótermeket, továbbá a belső használati helyiségeket. A második emeleten helyezkedett el a királyi ügyészség, a büntetőbíróság és tárgyalótermei.