Juhász István: Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 9. (Kecskemét, 1993)

Bács-Kiskun Megyei Bíróság székházának építéstörténete - 5. A jogszolgáltatás épületei Kecskeméten az abszolutizmus idején

kült. Nem válhatott a regionális szerepkörű Kecskemét „főütőerévé". Nem népesítették be a közintézmények palotasorai, nem vált a nagyvárosi üzletsorok vibráló, neonfényes útvonalává. Jelentősen lemaradt az egykor tervezett városi főtengely másik nagy egységéhez, a Vásári-nagy utcához (mai Petőfi Sándor utca) viszonyítva. Pedig Lestár Péter utóda, Kada Elek is mindent megtett nagyvárosi szintre emelése érdekében. Adókedvezménnyel, önköltségi áron adott téglával, szanálással segítette az itteni építtetőket. Polgármestersége alatt épült a Cifrapalota, a Rákóczi út 3—5 alatti Kaszinó és a Gazdasági Egyesület székházai, a Törvényszéki Palota, a Városi Mozi, valamint a páros oldalon a 2. és a 4. sz. alatti épületek. Jóval Kada halála után, 1916-ban épült még a 16. szám alatti ún. Furmann-féle előudvaros ház, majd 1928-ban a városi bérház (volt Főkapitányság épülete.) A továbbiak 1958. után épültek, de a Városi Mozi előtt még napjainkban is van egy hatalmas foghíj, amelynek beépítése bizonyára emelni fogja az útvonal esztétikai értékét és gazdagítja majd tartalmi vonását is. Ez a reményünk valóra válhat, de a nagyállomásnak az útvonal tengelyébe való áthelyezése szinte megoldhatatlannak látszik. 5. A jogszolgáltatás épületei Kecskeméten az abszolutizmus idején Úgy ítéljük meg, hogy az igazságszolgáltatás helyi szerveinek otthont adó új Törvényszéki palota építéstörténetének ismertetése előtt feltétlenül áttekintést kell adnunk arról is, hogy korábban a bíróság helyi intézményei hol és milyen körülmények között végezték munkájukat. Ennek tisztázása segítheti annak megértését, hogy az új kétkupolás, eklektikus „sugárúti" palota építését milyen helyi állapotok siettették. Valószínű, hogy a kecskeméti régi törvényszéki épület korszerűtlensége, zsúfoltsága, vagy a büntetésvégrehajtási részlegének embertelen körülményei szinte állandóan ösztönözhették az igazságügyi kormányzatot a helyzet sürgős változtatására. Ezúttal nem foglalkozunk az 1848-49-es éveket megelőző időszak igazságszolgáltatásával, mert ekkor még a bíráskodás és a jogorvoslás a város közigazgatási feladatai között szerepelt. A sza-