Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

Társadalmi ellentétek — egy bizottsági vizsgálat tükrében

ket, miképpen a vármegye sem, de még a királyi hatalom sem állt mellé

238 A polgárosodás megindulásának folyamatában követelésein már eleve túlhaladott az idő: amit nem tudott elérni a század elején, arra hiába áhítozott az 1780-as évek végén. A magisztrátus érveléséből, a vádaskodásokra adott „Feleleté"-ből az okokra is fény derül.

239 Kecskemét város lakossága, legalábbis annak döntő többsége, nem állt a feljelentők mellé, hiszen még csábítással sem sorakoztathatták maguk mellé csak a „városnak 50. részét." Akciójuk sikertelen maradt, hiszen a lakosság tisztában volt annak vitathatatlan előnyeivel, hogy urbarialis szolgáltatások, kilenced, tized nem terheli, terményeit eladhatja, „egy szóval a mivel Urbárium szerént köteles volna, nem cselekszi." A legfontosabb érv tehát, ami a magisztrátus tevékenysége mellett szólt, a mezővárosi jogok és privilégiumok védelme, ami a helyi társadalom döntő többségének érdekeit is szolgálta. A bizottsági vizsgálat jegyzőkönyveiből részleteiben is megismerhetjük e tevékenységet, árnyoldalaival együtt. A magisztrátus hatásköre a 18. század folyamán nem változott, tagjainak száma állandósult.

241 A szabad királyi városokban kialakult gyakorlat, hogy ugyanis azokban ,,a' Számadásoknak terhe alatt lévő hivatalokat a' Senatorok nem viselik, hanem csak a pöröket és Város dolgait intézik és mellettek 60. vagy 100 férfiak a' külső Tanátsban vágynak" Kecskeméten nem valósult meg. Speciális helyzet alakult ki, ebből fakadóan a szenátorokat úgy válogatták meg és úgy készítették föl, hogy aki közéjük került, „a Bírói 238. Ami a város lakosságának vagyoni helyzetét illeti, Iványosi-Szabó Tibor kutatási eredményeit kell bizonyítékul hozni, eszerint „a gazdák és zsellérek aránya 1757-től alig módosult... a kétharmad-egyharmad arány csaknem állandósult. Tekintettel arra, hogy a háztartások száma igen nagy mértékben megnőtt, a csaknem változatlan arányok mögött látnunk kell azt, hogy a gazdák száma időközben kb. ötszörösére amelkedett". Szó sincs tehát tömeges szegényedésről, de arról sem, hogy „nagygazda" túlsúly alakult volna ki Kecskemét társadalmában. IVÁNYOSI-SZABÓ: 1991. 115-116. 239. BKML IV. 1501. a. Acta Commissionalia, 81-117. folio. A magisztrátus felelete. 240. uo. 106. folio. 241. uo. 92. folio.