Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

Társadalmi ellentétek — egy bizottsági vizsgálat tükrében

hivatalt el viselhesse." A vallási különbözőségek kiegyenlítése miatt református és katolikus hiten lévő szenátorokra egyaránt szükség volt, sőt ugyanaz a személy két évenként sem viselhetett főbírói hivatalt, mi több „ki egyszer a Feó Bírói hivatalt el éri többé számadói hivatalra nem kénszeríttetik", ezért természetes, hogy nagyobb létszámú tanácstestületre volt szükség itt, mint a királyi városokban.

243 Indokolta ezt még a feladatok sokrétűsége, mert hiszen a lakosságot érintő valamennyi ügyes-bajos dologban a magisztrátus járt el, s különösen sok gondot okozott az „individuális birtokok" körüli problémák megoldása. A szántás-vetésből, marhatartásból élő lakosságot egyedül a város földjeiből eltartani képtelenség lett volna, a mindenkori magisztrátus legnagyobb gondja új puszták, földbérlemények megszerzése volt.

244 Ha tehát végiggondoljuk a magisztrátus szakszerűségét, hozzáértést követelő feladatkörét, s számításba vesszük, hogy 1786-ban csaknem 22.000 lelket számlált Kecskemét lakossága, az irányító szerepet vállalók számát igazán nem sokallhatjuk.

245 Munkájukért fizetség természetesen járt, bár illetményük mértéke pontosan nem volt megszabva. Készpénzbeli fizetésük 100 tallért tett ki évente, ami fix összeg volt, ám ehhez jött a különféle, szokásjogokból alakult kedvezmények sora.

246 Éppen ezek az egész pontosan meg nem szabott kedvezmények adtak okot a vádaskodásra, ugyanakkor a viszszaélések lehetőségét is magukban hordozták. Kedvezményes bormérés lehetőségét kapták, azaz a szenátorok borait magasabb áron vették meg 242. Ez alatt azt kell érteni, hogy valamennyi szenátori rangot elérő személy szakfeladatok ellátására is alkalmas legyen: jogi, közigazgatási, pénzügyi, közgazdasági ismeretek birtokában. A tanács „szakszerűsödésének" folyamata nem egyedi jelenség. Vácott pl. nem vagy csak elvétve volt reszort nélküli szenátor a tanácsban. SÁPI: 1983. 216-217. 243. BKML TV. 1501. a. Acta Commissionalia. 93. folio. Sajnos a helytörténeti irodalom nem foglalkozott a magisztrátusok létszámviszonyaival, így nem lehet tudni, hogy a 20-24 szenátor kecskeméti specialitás-e. Mindenütt 12 fős „belső tanácsról" beszélnek, pontos datálás nélkül. 244. „...se Tengerünk, s folyó vizünk, se Fábrikáink, se egyéb pénzt fogó alkotmányaink nintsenek." uo. 94. folio. 245. Maga a magisztrátus úgy ítélte meg, hogy a „Tanácsbeliek mostani száma, nem tsak nem sok, hanem kevés is, annyival inkább, hogy mostan... a föld mérésében is kell foglalatoskodni." uo. 246. uo. 82. és 88. folio.