Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A tanács

létrehozását. Az áttörés azonban az 1830-as évekre valósult csak meg, igaz, akkoris felemásra sikeredett. Az 1830-as évekre megváltozott az önkormányzat szervezeti felépítése, bizonyos feladatkörök élesen elhatárolódtak, megszerveződött, s működött az „Electa Communitas", tehát Kecskemét társadalma felkészült 1848 változásaira. Mindazonáltal súlyos tévedések forrása lehet, ha kijelentjük: a hódoltság megszűnése után — bár a földesúr beavatkozási kísérletei sikeresek voltak —, a „városi nagytanácsot, a földesúr jelölése nélkül szabadon választották Kecskemét polgárai, a senatorokat és a főbírókat pedig ez választotta."

77 Igen lényeges ez esetben is a datálás, mert az idézett 1830-as adat nem érvényes az 1700-as évekre, amikor „nagytanács" nem is működött Kecskeméten.

78 Az irányítás a földesúri inspektor és az úriszék függőségében dolgozó senatus/ magisztrátus kezében összpontosult, miközben az egyes szakfeladatok ellátását tisztségviselőkre bízták. A tisztségviselőket a főbíró választotta maga mellé.

79 A várost a közigazgatás zökkenőmentes vitele érdekében részekre osztották. 1689-1704 között négy nagyobb (pars), ezen belül több kisebb (tized) igazgatási egység létezett, majd csak tizedekről tudunk. Ezek száma és beosztásuk változott: 20, 18, végül 8 tizedre osztották a várost.

80 Ha a legkisebb közigazgatási egységből indulunk, a tized élén tizedesek álltak, az 1730-as évtől tizedenként kettő, annak előtte egy-egy látta el az ügykörébe tartozó feladatokat.

81 E feladatok a tanácsi döntések végrehajtásában, a közrend- és biztonság felügyeletében, az adószedés segítésében merültek ki. Ameddig voltak járások, az élükön álló kisbírók voltak a tizedesek közvetlen felettesei, akik viszont a főbíró/ta77. RÉVÉSZ: 1956. 18. 78. vö. IVÁNYOSI-SZABÓ: 1986. 71. 79. BBKL C-K. Pars. III. 435. és BKML IV 1504. c. 111-79/1818. 80. BÁLINTNÉ: 1979. 40. 81. uo. és BKML IV 1504. c. 111-69/1818. Egy 1750 körüli esküforma és instrukció szerint a „hetelő szekerek" kiállításában „igazán és sor szerint" jelöli ki a gazdákat, jövevényeket, tolvajokat, paráznákat, alattomban húst, bort, pálinkát árulókat „fő s második Bírák uraimnak igazán bé mondom", a tizedben beszedett pénzekről számot ad, az adószedésben segédkezik. BKML IV 1504. g. Tizedesek juramentuma, instructio eorum.