Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata. Közigazgatás és bíráskodás 1686–1848 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 8. (Kecskemét, 1992)

A tanács

1772-ben már találkozunk városi mérnökkel (zsengellér) és gyámokkal (tutor).

92 Jegyzőt már jóval korábban is alkalmaztak, számuk 2,

93 majd a század közepén 3 volt

94

, az írásbeli munkákat végezték (nótáriusok). 1724-től szerepel a tisztviselők között a „városgazda" (hospes, oeconomus),

95 aki a főbíró — perceptor — exactor után a negyedik legfontosabb hivatal viselője volt, mint a város javainak őre és gazdája. 1724ben megjelenik a „sáfár" hasonló, de a városgazdához beosztott hatáskörrel.

96 Az 1700-as évek végére az igazgatási ügykörök elég jól körülhatárolhatóan elváltak, a legfontosabb szakfeladatokat egy-egy személy hatáskörébe utalták, így a perceptor, a számadások elkészítése, a bevétel-kiadás egyensúlya és jó karban tartása érdekében munkálkodva, mint a városi számvevőség; az exator az adóbehajtást és az elszámolásokat elvégezve, mint a városi adóhivatal; a városgazda a városi javak felelőse, mint a fiscus jogelődje jelent meg. S a sort a későbbi mérnöki, a rendőrkapitányi, és árvaszéki hatáskörök megjelenésével és elhatárolódásával is folytani lehet, hangsúlyozva, hogy ezek valamennyien l-l személyhez kötődtek a 18. század folyamán, vagyis működésük még nem volt hivatalszerű. Természetesen a bíráskodás és igazgatás funkciói intézményesen nem váltak el továbbra sem, hiszen a főbíró bírószéke mellett az elsőfokú bírói hatóság a senatus/magisztrátus volt Kecskeméten, miközben tagjai a város egészének rendje, biztonsága, gazdasága, tehát igazgatása fölött is őrködtek. 92. uo. 93. BÁLINTNÉ: 1979. 29. 94. BKML IV 1504. a. 1754-56. 95. uo. IV 1504. c. III-79/1818. 96. uo.